isten etimológiája

Milyen alakban fordul elő legelőször „isten” szavunk a meglévő nyelvemlékeinkben, s mi a szófejtése?

Az isten szó a Halotti beszéd és könyörgésben (1195) fordul elő első alkalommal írásban.
Az etimológiai szótárak az eredetéről ezt írják: „Bizonytalan eredetű szó. Talán az ős eredetibb is alakjából ered (lásd Halotti beszéd: isemüküt Adamut) azzal a kicsinyítő jellegű t–n képzőegyüttessel, amely a nőstény szóból ismerős, jelentése tehát ‘atyácska, öregecske’ lehetett. A magyarázatnak vannak hangtani nehézségei, pl. a Halotti beszédben már mai alakjában (is-ten) találjuk, holott feltételezett alapszava még a jóval ősibb véghangzós formát mutatja: ise-müküt.”
Zaicz Gábor Etimológiai szótára (Tinta Kiadó, 2006) szerint „újabban a magyar szót az irániból származtatják”, Rédei Károly Isten szavunk eredete c. tanulmánya részletesen bemutatja ezt a feltevést (egy ’istenek’ jelentésű középiráni szót feltételezve).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.