idézés formája
2012. 04. 26.Van-e valami szabály arra nézve, hogy ha az író általa régebben (itt: gyermekkorában) hallott beszélgetést idéz, kell-e és hogyan (hol) kell idézőjelet használni, illetve ha párbeszédes formát idéz – beszélgetésről lévén szó -, helyes-e a nálunk ilyenkor megszokott gondolatjelezést használata is a párbeszédes forma jelzésére.
Egy idegenből fordított anyagról van ugyanis szó, és az én dolgom a szöveg formátumát megadni.
A konkrét példa:
„Nem voltál szomorú, amikor a második gyermeked lánynak született?” – kérdezte az asszony az anyámat. Rémülten vártam a válaszra.
„Nem, dehogyis. Nagyon szeretem a lányomat!” – válaszolta anyám, nagy megkönnyebbülésemre.
„De a lányok csak gondot jelentenek, különösen, ha felnőnek.” – mondta az asszony. – „Nagyon észnél kell lenned, hogy el ne kényeztesd őket, különben nem találnak jó férjet. És a házassághoz szükséges hozomány is minden évvel egyre csak nagyobb lesz.” – folytatta. […]
Azzal tisztában vagyok, hogy akár idézőjeles a forma, akár nem, a narráció előtt nem szerepelhet mondatvégi pont, tehát az hiba. De az idézőjelek maradjanak? Használhatok gondolatjeleket? Az én verziómban a szöveg így nézne ki:
– Nem voltál szomorú, amikor a második gyermeked lánynak született? – kérdezte az asszony az anyámat. Rémülten vártam a válaszra.
– Nem, dehogyis. Nagyon szeretem a lányomat! – válaszolta anyám, nagy megkönnyebbülésemre.
– De a lányok csak gondot jelentenek, különösen, ha felnőnek – mondta az asszony. – Nagyon észnél kell lenned, hogy el ne kényeztesd őket, különben nem találnak jó férjet. És a házassághoz szükséges hozomány is minden évvel egyre csak nagyobb lesz – folytatta. […]
(KJ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.