kalandor, modor, vidor és társai

Szeretném megkérdezni, hogy miképpen alakult az -or névszóképzőnk (modor, kalandor stb.)?

Az -or végű főnevek Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótára és az etimológiai szótárak szerint tudatos szóalkotások. Téves elvonás a képzőnek gondolt szóvég, forrásuk a komor, szobor, fodor, bátor. Némelyik nyelvújítási szónak a kiötlőjét is ismerjük. A modor Szemere Pál alkotása, ugyancsak a kalandor, viador ’gladiátor’, lobor ’piramis’ (az építmény felfelé keskenyedő alakja a tűz lobogására emlékeztette, ezért a szó eleje innen van, míg a vége, az -or a szoborból; Apáczai Csere Jánosnál pár évszázaddal korábban lángszabású a neve a piramisnak). A tudor szót Bugát Pál 1836-ban a nádor ’nagyúr’ mintájára gondolta: ’tud-úr, aki sokat tud’. A vidort Sándor István 1808-ban a komor, bátor analógiájára alkotta meg, Zaicz viszont 1794-ből eredezteti.
E szavak egy része megmaradt, egy részük azonban nem lett életképes, kikoptak vagy igazán be sem kerültek a nyelvhasználatba, pl. áldor ’plébános’, gúnyor ’szatíra’.
Források:
Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, 1902
Zaicz Gábor: Etimológiai szótár, Tinta Kiadó, 2006, Budapest
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.