van segédige

Szeretném megtudni, hogy milyen nyelvtani szabály alapján mondjuk magyarul, hogy én szabó vagyok, te szabó vagy, ó szabó és nem ő szabó van?

A Magyar grammatika (2000: 253) ezt írja a kérdésről: „A van segédige szóalakjai csupán akkor jelennek meg a névszói alapú állítmányban, ha az állítmány valamely grammatikai kategóriájának jelöltnek kell lennie. Ha az állítmány első vagy második személyű (szép vagyok, nagy vagy), ha jövő vagy múlt idejű (erős lesz, fényes volt), ha felszólító vagy feltételes módú (légy bátor, kék lenne), illetőleg ható jelentésű (fontos lehet), a segédige használata kötelező. Amennyiben az állítmány minden grammatikai kategóriája jelöletlen, tehát kijelentő módú, jelen idejű és 3. személyű, a segédigének semmiféle grammatikai igejelentést nem kell hordoznia (ez kevés; János szerelő). A többes szám jelölésére az állítmány névszói része önmagában is képes, ezért a kopula [vagyis a mondatrészteremtő segédige] az állítmány többes számú jelentésében is elmaradhat, például ők lelkiismeretesek; Mariék nagyon kedvesek. A kopula elmaradása határozottan kijelöli az állítmány paradigmatikus értékét, ezért ilyenkor – az igei zéró morfémáknak megfelelően – zéró kopuláról beszélünk.”

(KJ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.