utalószó kitétele

Szükséges-e a zárójelbe tett utalószó a következő mondatokban? Gyakran nem tudom eldönteni, mikor szükséges, van erre szabály, vagy opcionális?

Hátránya azonban (az), hogy bizonyos kontextusokban pragmatikailag kevésbé transzparens, vagyis jobban közelít az eldöntendő kérdéshez.
Ennek pragmatikai hatása (az), hogy a hallgató hajlandóságára történő utalás válik explicitté.

A főmondatban található utalószó általában világosabbá, áttekinthetőbbé teszi a mondatot, jobban irányítja a hallgató, olvasó figyelmét a szövegre (Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. II. 1146.), így van ez az alanyi mellékmondatot tartalmazó összetett mondatokban is. Szakmai, tudományos szövegben inkább indokolható az utalószó, ezért a kérdezett mondatokban is érdemes használni:
Hátránya azonban az, hogy…
Ennek pragmatikai hatása az, hogy…
Az utalószó el is maradhat az ehhez hasonló szerkezetekben: Kár, hogy…, lehet, hogy…, nagyon bánt, hogy… A Magyar grammatika c. egyetemi tankönyv (Keszler Borbála szerk., Bp., Nemzeti, 2000: 490) példáiban az utalószó nélküli formák gördülékenyebbek.
Összefoglalva: nincs a kérdéses problémára eligazító szabály, a szöveg alkotójának a megítélésétől függ az utalószó kitétele.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.