stevia ~ sztívia ~ jázminpakóca ~ édes fű

Miképpen helyes: sztívia, sztevia vagy sztévia (=jázminpakóca)?
Egybe- vagy különírandó: édes()fű, édes()levél?

A jázminpakóca (http://hu.wikipedia.org/wiki/Stevia) nevű növény latin nevét a szótáraink nem tartalmazzák átírt formában, latinosan szerepel pl. Priszter Szaniszló Növényneveink. Magyar–latin szógyűjtemény c. könyvében (Mezőgazdasági, 1986.).
A Stevia nemzetségbe tartozó növények neve egy 16. századi spanyol botanikus nevére utal, annak latinosított változata: Petrus Jacobus Stevus (Pedro Jaime Esteve 1500–1556) az első leírója ennek a növénynek, melynek leveléből édesítőszer nyerhető (http://en.wikipedia.org/wiki/Stevia#cite_ref-7).
A Stevia név ejthető latinosan, írható eredeti és átírt formában: stevia, illetve sztévia. A növény és a belőle kinyert hatóanyag egy amerikai hálózat által lett nagyon ismert, az angolos kiejtést tükrözi a sztívia írásmód (tendencia a helyesírásunkban az angol szavak átírása, mint a file > fájl, ebbe a sorba illik a kérdezett szó is). Az írásgyakorlat szerint a sztívia lényegesen többször fordul elő, mint a sztévia.

Ennek a növénynek az idegen változatokban „édes fű”, mézes fű” is a neve, ezt sem rögzítették még a helyesírási szótárak, csak az írásgyakorlat, a szabályok alapján javasolhatjuk a különírást. Emellett az szól, hogy a növényből ténylegesen édesítő anyagot vonnak ki, vagyis édes, tehát az édes fű, édes levél írásmód a javaslatom.

Létezik az édesfű egybeírva, de annak a jelentése más. Az értelmező kéziszótár szerint az édesfű szó a mezőgazdaságban használatos: ’Édesfüvek: a háziállatoktól kedvelt, nagy tápértékű pázsitfüvek.’

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.