sokkal, sokkalta

2012. 06. 30.

Mennyire helyes, illetve mi az eredete (pl.) a “sokkal” szó másik alakjának: “sokkalta”? Valamikor úgy gondoltam, ez olyan gyermekies forma, mert egykor inkább gyermek kortársaimtól hallottam így, felnőttektől szinte soha. De aztán később láttam, hogy gyakran könyvekben, cikkekben is előfordul ez az alak. Sőt, még más szavaknál is tapasztaltam: kétszerte, háromszorta, stb.
Ez valami nyomatékosító forma? Mi róla a véleménye a nyelvtudománynak?

A sokkal határozószó nyomatékosabb alakja a sokkalta, az értelmező kéziszótár választékos használatúnak minősíti.
A szóvégi rag (-ta/-te) megjelenésére a 15. századból vannak példák: rég > régen > régente. Egy 19. század végén írt nyelvtudományi cikk analógiás keletkezésűnek véli a százszor ~ százszorta (szebb) szerkezetből, a sokkalta szóalakot újnak nevezi (akkor lehetett új fejlemény). A Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy – Kovalovszky szerk., 1985, Akadémiai) a -szorta/-szerte/-szörte használatát nyomatékos mértékhatóként írja le: pl. százszorta boldogabb, és így: sokkalta boldogabb.
A sokkalta használatáról egy adat a Magyar Nemzeti Szövegtárból: a sokkal kb. 40000-szer, a sokkalta kb. 7000-szer fordul elő főként a tudományos és a szépirodalmi stílusrétegben.

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra