fogadjisten

Mikor kell a „Fogadj Isten”-t mondani?

A magyar nyelv értelmező szótára az alábbiakat írja a fogadjisten szócikkben:

(népies) A „fogadj Isten” szavakkal kifejezett válasz az „adjon Isten” köszöntésre. Csak úgy fogai közt morogta a fogadjistent. || a. (ritka) Jókívánságra, ünnepi üdvözletre adott felelet.  Karácsonyi, illetőleg János-napi üdvözletedre „boldog új évvel” mondom a fogadj istent, kedves jó Miskám! (Arany János) || b. (átvitt értelemben, ritka) Látogatáskor a vendéglátó részéről megnyilvánuló szíves fogadtatás.  Mit akarsz, hogy így fokossal kéred a „fogadj Istent?” – kérdte tiszta hangon Julcsa [az ajtót fokossal ütő Bálintot]. (Justh Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmilyen fellépésre, eljárásra, magatartásra viszonzásképpen tanúsított magatartás, visszahatás. No, ez furcsa fogadjisten volt. Nem ilyen fogadjistent vártam.  Menthető volnék, ha olyan volna a „fogadj’isten”, minő az „adj’isten”. (Kossuth Lajos)

Az O. Nagy Gábor-féle Magyar szólások és közmondások c. kötet pedig az alábbi három közmondásban tartalmazza a fogadjisten szót:

Amilyen az adj(on)isten, olyan a fogadjisten = a) úgy viselkedünk másokkal, ahogyan mások bánnak velünk; b) úgy viselkednek velünk, ahogyan mi bánunk másokkal.

Jobb egy adjonisten száz fogadjistennél = az a fontos, hogy mi illemtudók legyünk; hogy mások milyenek, az az ő dolguk.

Amilyen a jónap, olyan a fogadjisten = úgy viselkedünk másokkal, ahogy mások viselkednek velünk.

(KJ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.