-nák, -nék

2012. 08. 13.

Ismerősöm a következőt mondta, amikor egy számunkra felháborító, bár nem velünk megtörtént esetet láttunk: én már rég balhéznák, ha velem történne ilyesmi. Mondtam neki, hogy az \”én balhéznék\” a helyes kifelyezés a magyar nyelvtan szerint. Ő erre a mély és a magas magánhangzókról kezdett beszéni. Véleményem szerint, és ebben biztos vagyok, egyes szám első személyben -nék a megfelelő végződés. Tehát kérdésem, kérésem a következő: milyen szabály igazolja a fenti állításomat, valamint örulnék, ha példákkal is álátámasztaná az esetleges magyarázatot.

A -nék toldalék a feltételes mód, alanyi ragozás, egyes szám első személyű igékhez járul, függetlenül attól, hogy az ige mély vagy magas hangrendű: “Csak egy pohár vizet kérnék”; “Ha meglátnám Erzsit a falu szélén, így kiáltanék:…”; “Nem laknék szívesen ilyen helyen”; “Ha látnék egy szép pulóvert, rögtön megvenném”; “Én már rég balhéznék” stb.

A -nák toldalék ezzel szemben a feltételes mód, tárgyas ragozás, többes szám harmadik személyű igealakokban jelenik meg: “Ha meglátnának engem, biztosan ezt kiáltanák:…”; “Ezt az országot biztosan nem laknák ennyien, ha nem lenne ilyen gazdag”; “Ha ezt a barátaim látnák, biztosan nagyon meglepődnének”; stb.

A Magyar nyelvhasználati szótár (szerk. Balázs Géza – Zimányi Árpád, Pauz-Westermann, Celldömölk, 2007.) is ír erről a kérdésről. Az adott szócikk szerint az ún. nákolás (vagyis a -nák toldalék megjelenése a feltételes mód, alanyi ragozás, egyes szám első személyű igealakokban) a mindennapi nyelvhasználatban és a nyelvjárások némelyikében szokásos jelenség. Ez “nyelvjárási szinten elfogadható, de a köznyelvben kerülendő” – írják a kötet szerzői (176. o.).

(MK)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra