sokrétű, sokrétűek

Felelős lapszerkesztőként mindig arra intettem a beosztott kollégákat, hogy lehetőleg kerüljék a fölöslege magánhangzótorlódásokat, vagy ahogy én nevezem, az ovákolást és brekegést, mert szerintem a kutathatóak, adhatóak, kavarhatóak, ehetőek, kereshetőek, mérhetőek stb. semmivel sem szebb és több, mint a kutathatók, adhatók, kavarhatók, ehetők, kereshetők, mérhetők. Nemde? Gondom akkor támadt, amikor a \”sokrétűek és szerteágazóak\” jelzőpárossal találkoztam nyomtatásban, mert létezik-e \”sokrétűk\”? Tisztelettel.

A magánhangzóra végződő, változatlan tövű melléknevek többes számában (és -n határozóragos alakjában) már régebb óta zajlik egy folyamat, mert e toldalékok előtt megjelent egy kötőhangzó. „… már régebben jelentkezett az ú, ű végű melléknevek -k többesjele előtt: szomorúak, keserűek, egyértelműek.” Magyar nyelvhasználati szótár (szerk. Balázs Géza – Zimányi Árpád, Pauz-Westermann, Celldömölk, 2007). A sokrétű melléknév is idetartozik: sokrétűek.
Az internetes keresés szerint szórványosan előfordul a nyelvhasználatban a sokrétűk változat is.

A kérdésében írt más végződésű szavakkal már sokat foglalkoztunk, korábbi válaszainkat ajánlom figyelmébe:
http://www.e-nyelv.hu/2011-10-14/elolvashatok-elolvashatoak/
http://www.e-nyelv.hu/2012-03-17/kotohangzo-valtakozas/
http://www.e-nyelv.hu/2011-09-09/kaphatok-%E2%80%93-kaphatoak/
http://www.e-nyelv.hu/2011-08-19/kotohangzo-lathatoak-lathatok/

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.