régi szöveg helyesírása

Régi kiadású könyveknél (jelenleg 1943-as könyvet korrektúrázok), gyakran bukkanok az alábbi helyesírási problémákra:
Olyan összetett szavakat látok egybe írva, melyeket a mai helyesírási szótár szerint külön írunk, pl. barnabőrű.
A könyvek olvasásakor rövid ékezeteket is felfedeztem: mulva, ujság stb.
A kiadási évhez híven, változatlanul kell-e hagynunk a modern helyesírástól eltérő és időnként furcsának tűnő szóösszetételeket?

Az 1943-as szöveg mai kiadását, a szöveg gondozását a céltól függően végezzük. Ha a betűhív átírás fontos, akkor természetesen meg kell hagyni az eredetit, de egy jegyzet formájában fel kell tüntetni, hogy a szöveg eltér a mai helyesírástól. Gyurgyák János Szerzők és szerkesztők kézikönyve azt mondja, hogy az irodalmi és folklór alkotásokra kidolgoztak egy szabályzatot (Péter László szerk. Irodalmi szövegek kritikai kiadásának szabályzata, Budapest, 1988, Akadémiai Kiadó), ezt lehet alapul venni.
A legfontosabb tehát, hogy a kiadóval beszélje meg a kérdést.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.