idézés, hármaspont

2012. 10. 29.

Tipográfiailag hogyan helyes jelölni, hogy a szereplő egy már lezajlott párbeszédet idéz fel?
pl.:
– És hétkor már feküdtem is a műtőasztalon. Megműtöttek – nyomatékosítva bólint – És, ugye orvostudomány… – cinikus fejrázás – A műtét jól sikerült, mehet a fenébe a beteg. De mondom:
– „Nem működik a lábam!”– Nem tudtam, csak ennyit – enyhe térdhajlítást mutat be –, mozdítani.
– „Síelni szeretnék, búvárkodni.
– Ááh, felejtse el!”– legyintett a doktor.

Esetleg a felidézett párbeszédes rész első és utolsó gondolatjele elé és után legyen téve idézőjel?

Kérdésem még, hogy a „hármaspont, vagy három pont” és a gondolatjel közé kell-e szóközt tenni.

Az idézésre – főleg a szépirodalomban és a publicisztikában – különféle tipográfiai megoldások léteznek. A csak gondolatjellel kifejezett, tagolt párbeszéd talán elterjedtebbnek mondható, de a gondolatjellel tipografált, folyamatosan szedett szöveg is előfordul pl. a szépirodalmi művekben.
Az írásjelek használatát nem érdemes bonyolítani, mert zavaró lehet a halmozottság, és nem biztos, hogy elérjük vele a célunkat. A fenti rövid idézetből a idézőjelek nélkül is kikövetkeztethető, hogy az idézni kívánt párbeszéd korábban zajlott le (ezt a kontextus ismeretében még bátrabban állíthatnánk), ezért nem javaslom azok használatát. Ilyen kérdéssel sem a szabályzat, sem az OH. nem foglalkozik.
A három pont és a gondolatjel viszonyáról szintén nem értekeznek a kiadványok, ha azonban abból indulunk ki, hogy a három pont és a gondolatjel is egy karakternek számít tipográfiailag (OH. 294. o.), akkor érdemes kitenni a szóközt:
– …és elindultunk.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra