Balassa Iván (1917–2002)

Nyelvészként indult, a debreceni cívis földművelés szakkifejezéseinek gyűjtőjeként, és a magyar nyelv- és néprajztudomány meghatározó alakja lett.

Pályájának meghatározó munkahelyei a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, az ELTE és a Magyar Néprajzi Társaság. Ortutay Gyula mellett máig a legnépszerűbb néprajzi összefoglaló szerzője (Magyar néprajz). Meghatározó könyveket írt a magyar földművelésről (kukoricáról, eke, szántás, munkaszervezet), a temetőkről, s ő foglalta össze először a határon túli magyarok néprajzát is. Balassa Iván: 95 éve született és 10 éve halt meg.

A Bodrogközi Művelődési Egyesület, valamint szülőfaluja (ma város) Báránd híven őrzi emlékét. 2012. november 10-én Bárándon konferenciát rendeznek és megnyílik a Balassa Iván állandó kiállítás, s a résztvevők megkoszorúzzák sírját a bárándi temetőben. Monumentális életműve példás üzenet a még egységes magyarságtudomány időszakából.

Ez alkalomból az E-nyelv Magazinban közreadjuk Balázs Géza Balassa Iván temetésén mondott emlékbeszédét (amely itt olvasható először).