toldalékok sorrendje

2012. 11. 19.

A “Pistától kapott könyv, pistátóli könyv” kapcsán megkérdezném: miért szabálytalan forma a “pistátóli”, ui. sokáig volt használatban?

Attól, hogy valamilyen nyelvi jelenség használatban volt, még lehetett szabálytalan. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy bár sokan dohányoznak, még nem egészséges szokás.
A magyar nyelv szabályai közül egy a toldalékok sorrendjére vonatkozik. A szótőhöz először a képző, aztán a jel, végül a rag kapcsolódik. A rag olyannyira lezárja a szóalakot, hogy utána már más szóelem nem következhet. Ha nincs képző, akkor a jel és rag a sorrend, ha jel sincs, akkor a rag közvetlenül a szótőhöz kapcsolódik. (Magyar grammatika, Keszler Borbála szerk. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000, 59., 61–62.)
A pistátóli szót elemekre bontva ezt kapjuk: Pista (szótő), képző, jel nincs, a rag a -tól, így jön létre a Pistától szóalak. A szóelemek szabályai szerint ezután már nem következhet újabb toldalék, ezért szabálytalan az -i képző megjelenése a szó végén.
A nyelvújítás korában a való szó elkerülésére kezdték használni a ragos szavakon az -i képzőt, pl. egymástóli elválás, veszélytőli félelem, pokolvartóli megkülönböztetés. Más határozóragok után is tapasztalhatjuk: teherreli közlekedés.
Ez a forma mára visszaszorult, ma így mondjuk az előbbi kifejezéseket: elválás egymástól (egymástól való elválás), félelem a veszélytől (veszélytől való félelem) stb.
A határozószókká váló ragos főnevek a névutókhoz hasonlóan már megkaphatták a melléknévképzőt, illetve egyes átmeneti jellegű határozóragok után természetes fejleménynek tűnik (pl. nagybani, utáni, kétszeri).

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra