vessző használata egyrészt — másrészt szerkezetben

A vesszőhasználatról szóló több tucat útmutató válaszuk között erre nem találtam példát vagy analógiát: „Egyrészt, mert X. Y. a ritkán kiállító művészek közé tartozik, másrészt, mert öntörvényű utat jár a magyar festészetben.”
Amikor a lektor kihúzta a vesszőket, a szerző felhorkant, mondván, ő úgy értette, hogy: egyrészt azért, mert… másrészt azért, mert… tehát kellenek a vesszők! Igaza van?

Mindkét megoldás helyes. Az írásjelezés valóban függhet attól, hogy kiegészíthető és kiegészítendő tagmondatnak érezzük, ekkor helyénvaló a vessző.
A lektornak is igaza volt, mert „alapesetben” nem kell vessző, kiegészítés nélkül is értelmes a szöveg. A lektor által alkalmazott szabály az volt, hogy az egymás mellett álló mellérendelő és alárendelő kötőszók közé nem kell vesszőt tenni.
Az írásjelezés ilyen sajátságos — de nem ritka — helyzetben függhet a beszédszünettől, a tagolástól. A vessző mindenképpen jogos, ha az egyrészt — másrészt szavakat hosszabb szünettel különíti el a beszélő.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.