-i képző ragos szókhoz

2012. 12. 27.

Jókai Mór művei dúskálnak az ilyen alakokban: „E mindkét részrőli gyászos elmerengés …”, „… ügyes módja volt az emberekkeli bánásban.”, „… arczának nagy mértékbeni elpirulhatlansága…”, „… irántai csekély áldozattételre…”, „… a múlt téleni éhhalálos szükség idején …”, „…leányávali találkozást…”. Szeretném megkérdezni, hogy használhatunk-e ilyen alakokat, vagy hibásak ezek?

A ragos szókhoz, határozókhoz és névutókhoz járuló -i képző a nyelvújítók hatására a 19. század közepén terjedt el. Pl. itteni, szerinti, házbani, nagybani, városbóli, voltaképpeni, találkozásunkkori, ezútoni, teherreli (közlekedés), irántunki stb. Ezek egy része nem pusztán erőszakolt változtatás, mert meg is honosodott (szerinti, voltaképpeni, nagybani). Jókai a nyelvújítás híveként és terjesztőjeként szívesen használt mesterséges, újító formákat. Ezek egy része később nem honosodott meg (pl. irántai, téleni, leányávali stb.). Jókai nyelvművészetét, nyelvújító törekvéseit nagyra értékeljük, de ezek a formák végül is nem állták ki az idő próbáját. A Nyelvművelő kézikönyv ezt írja: “Az -i képző… helytelen használata még századunk (20. sz.!) első harmadának jogi és hivatali nyelvét is jellemzi. Ma már erősen visszaszorulóban van, bár a műszaki – s részben hivatali – nyelvben még elég gyakran előfordul.” (NymKkv. 1/1005-6). A szokatlan formák használatát mi sem javasoljuk! (BG)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra