nevek

2013. 01. 16.

Évek óta foglalkoztat, hogy a Kovács, Szabó, Nagy stb. ősi magyar vezetéknevektől, hogyan jutottunk el a Sztreborny, Olásin, Giliga, és ettől még százszor rémesebb családnevekig?
Jól gondolom e, hogy a világon egyedül csak a magyar nyelvben használjuk a keresztnevet másodikként?

Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiájának bevezetőjében olvashat arról, hogy hogyan jutottunk el az „ősi” családnevektől a „rémesekig”.
http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=238 (előszó [PDF])
Szó van benne a magyar tulajdonnevek sorrendjéről is.

Egyébként a japánokon kívül a kínaiak, a koreaiak és a vietnamiak is az ún. keleti névsorrendet használják. A helyes megfogalmazás tehát, hogy (nem a világon, hanem) Európában egyedülálló módon a magyarban a vezetéknév + keresztnév sorrendet használjuk.

A magyar állam a kezdetektől fogva többnemzetiségű, így a kisebbségeknek a magyar mellett megvoltak a saját névadási szokásaik. Az idegen hangzású nevek viselőinek ősei elmagyarosodtak, de megőrizték régi nevüket. A kiegyezéstől a 2. világháborúig tömeges névmagyarosítás zajlott, de rengeteg idegen név megmaradt. Hasonló jelenség a határon túl asszimilálódott vagy pl. Amerikába kivándorolt magyaroknál is megfigyelhető, akik már nem beszélnek magyarul, sőt nem is vallják magukat magyarnak, mégis magyar nevet viselnek. – Valóban különleges a magyar névadás, illetve a nevek sorrendje, de nem egyedülálló. A magyarban a családnév azért előzi meg a keresztnevet, mert az uráli nyelvek sajátossága, hogy a jelző megelőzi a jelzett szót. A vezetéknév pedig a keresztnév jelzője. Úgy is szoktunk rákérdezni: Milyen Józsefnek hívnak? Az indoeurópai nyelvekben ez pont fordítva van, a jelző a jelzett szó után következik, ezért a sorrend is fordított. Érdekes módon a rokon nyelvek közül is csak a magyarban maradt meg ez a sajátosság, mert az összes többi nyelv a családnevek kialakulásának időszakában más népek elnyomása és befolyása alatt állt (pl. svédek, oroszok), s a svéd, orosz névadási szokásokat vették át: Mika Häkkinen finn autóversenyző, Joszif Petrovics Bobrov udmurt költő stb. A magyarság a 14-16. században önálló állammal rendelkezett, ami kedvező feltételeket teremtett az ősi névadási szokások érvényesüléséhez.

(MK)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra