könyörgök

2013. 01. 19.

Bár láttam, hogy a könyörgöm kontra könyörgök kérdéséről szeretnék kicsit bővebben, érthetőbben kérdezni, mert amit az oldalon találtam, az elég sovány válasz. Egy kicsit kifejtősebben meg lehet tudni, hogy akkor a fülnek oly bántóan ható k-s végződés miért is annyira helyes?

A Magyar nyelvhasználati szótár (2007) és a Magyar grammatika (2000) alapján válaszolva a kérdésére: az ikes ragozású igealakoknak eredetileg szenvedő és visszaható jelentésük volt, amely máig megőrződött néhány kettős alakban, például “tör-törik”, “hall-hallik”, “lát-látszik” stb. A funkcionális elkülönülés felbomlóban van, egyes esetekben már nem használjuk az ikes ragokat, van viszont ellentett folyamat is, mert nem ikes igék is elkezdtek ikesedni. Ikes személyragok csak egyes számú, jelen idejű igealakokban fordulhatnak elő, de mindhárom módban. Az ikes személyragok helyét egyre gyakrabban az iktelen általános személyrag foglalja el. A Magyar nyelvhasználati szótár (2007) szerint az ikes ragozás szabályos használatát ma már csak a tiszta, szabályos és állandó ikes igék kijelentő módú jelen idejű használatában várhatjuk el teljes értékűen. A szótár a tiszta, szabályos, állandó típusba sorolja a “-d”, “-z”, “-dz” tövű ikes igéket. Ugyanakkor ez a rendszer is bomlófélben van, l. például az “álmodol” és az “álmodsz” egymás mellett élését. A “késik” nem tartozik a tiszta, szabályos, állandó ikes igék közé, így mind a “késem”, mind a “kések” használható.

Kiegészítő megjegyzés: A magyar nyelvben előrehaladt az iktelenedés, ugyanakkor megindult az ikesedés is. Az ikes igék analóg hatására alakultak ki ezek a formák: “esdeklem-esdeklek”, “könyörgöm-könyörgök”. Szabályosabb az “esdeklek”, illetve “könyörgök” forma, de annyira elterjedt az ikes alak, hogy már egészen megszokottnak mondható.

(MK)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra