Petárdadal

Az újévi fényeket idézi fel versében Szabó T. Attila.

Még mindenki elevenen emlékezik a szilveszter éji petárdázásra. A Balatonfüreden élő
Szabó T. Attila, a jeles erdélyi nyelvész egyik fia remek bökverset írt ebből az alkalomból.
Elhangzik a Tetten ért szavak című rádióműsor 2013. január 30-ai adásában, de közzétesszük
itt is, mint jelenkori költészetünk egyik gyöngyszemét.

Szabó T. Attila
Azt mondja a kis Kin Csem (újévi rigmus anno 2013)

Én nem tudom, hogy Kínában az a jó egy milliárd
a tavaszi újévnapján petárdákkal mit csinált?
Vagy az őszi nap-ünnepen mindez hány Han-t érdekel?
Kínában egy kisvárosban hány petárda durran el?

De a mai újév után annyival többet tudok,
hogy itt, Balatonfüreden hogy durrogtak a Hun-ok.
Megkezdődött tegnap délben és tartott ma hajnalig;
lehet, hogy volt, aki aludt, de az biztos: én alig.

Kis petárda, nagy petárda, forgó, pergő, üstökös …
Ki ilyenkor nem durrogtat, az nem magyar. Nem tökös.
Eldurrogtattak nagy bőszen egy vagyont az éjszaka;
füstbe, zajba, szennyezésbe ment sok család vagyona.

Ezek után senki aztán ne mondja, hogy ő szegény,
mert én rögtön rákérdezek: Hány petárdás vagy, legény?
Egy dolog azért bosszant. Mért fizetünk stallumot?
Mert bizony a sok petárdát Han-tól veszik a Hun-ok.

Valamikor, nagyon régen, azért húztak Nagy Falat
hogy a Hunok ne zsarolják a sok békés kis Han-at.
Sok kis Han-nak, bérekesztve, ott kellett maradnia.
Meg is nőtt így, béfalazva … jó nagy lett a „Hannia”!

A Hun-oknak nem nyílt más út, csak az Uralon át.
De Pannóniában megálltak s szerveztek egy … Hunniát.
Csak petárdát nem hozhattak, mert akkor a Han-nok még
nem így játszottak a tűzzel: ezt még fel sem fedezték.

Így hát vártunk ezer évig. És még egy jó ötszázat.
Van most petárda dögivel. Felgyújthatjuk a házat.
A sok Han (már FAL-on innen) jót röhög a markába:
Hülle Hun-ok, nem látjátok? Füstbe megy a petárda!

Mert a kis Han tudja régen (ő nem olyan nyámnyila):
minden Hun-nak gyenge pontja ez a … pirománia.
Ha már nyíltan nem lőheti, perzselheti szomszédját,
ünnepnapon sok rakétát szomszédja felé lő át.

Száll a bűze, száll a füstje, örjítő a durrogás:
nagyot villan, nagyot pukkan – ez a haszna. – Semmi más!

Tanulság:
Figyelem: nagyot csúsztattam. Ezt bennem a Hun mondta
(nem tehetek, kérem, róla, hogy a nevem: Attila).
A Han szempont egészen más. Azt mondja a kis Kin Csem:
Att csak készbe, nekem a pénsz! S ne bánt, hoty neket Nin Csen!