Bemutatták a Netszótárt

2013. 01. 27. 1 hozzászólás

A magyar kultúra napja előtt volt a Bibó István Gimnáziumban a Netszótár. @-tól a Zukbergnetig kiadvány első bemutatója. Olvassák el dr. Bognár Zoltán ismertető beszédét.

“Ez a nyelvújítási kedv Kazinczy nyelvcsinosító kortársait csodálkozásra késztetné.”

Tisztelt Jelenlévők, Érdeklődők, Barátaink!

Unalomig elcsépelt frázis századunkat az informatika korának nevezni és felemlegetni azokat a mérhetetlen változásokat, amelyeket előidézett a gondolkodásban, a termelésben és a mentalitásban, az életünk minden lényeges vonatkozásában. Mára egyszerű publicisztikai bulvárszólam lett a hagyományos és a digitális kultúra szembeállítása is a gyakran emlegetett, Gutenberg-galaxis végét prófétáló gondolattal, a kitűnő kanadai irodalomtörténész, Marshall McLuhan ötven éve publikált metaforájával.

Amint nap mint nap érzékeljük, a nyugati világ után nálunk is erősen felgyorsult az idő, és kitárult a tér, többek között ennek az új kultúrának köszönhetően, olyannyira, hogy a nemzedékek közötti hagyományos ellentétek súlyosbodni látszanak. A netkultúra a fiatalok körében általánosan elterjedt, az idősebbek azonban tömeges mértékben nehezebben tudják követni ezt a tempóváltást.

Egy közeledést elősegítő, csinos kötetet tartok a kezemben. Olyasfélét, amelyik nemcsak jólesően belesimul az ember tenyerébe, hanem arányainál és méreténél fogva a zsebünkbe is kívánkozik: az ELTE Eötvös Kiadó Netszótárát. A régi időket idéző, komoly A−Z-ig alcím helyett ideillő humorral: a @-tól a zukbergnetig igazítja el az olvasót a kiválogatott szavak világában. Az anyaggyűjtést az ELTE BTK hallgatói, a Kommunikáció: internet és média műhely tagjai végezték dr. Veszelszki Ágnes irányításával.

A maga nemében újszerű témaválasztás ez a több mint kétezer szócikket tartalmazó kötet. Célja az előszó szerint „különösen a magánjellegű digitális kommunikáció (kiemelten a csetelés, a közösségi oldalak használata és az azokon keresztül történő társalgás, a blogok, a fórumok, továbbá a számítógépes játékok) szókincsének dokumentálása”.

A klasszikus nyelvtudomány hagyományosan szép feladata a nyelvi állapot szinkron leírása, azaz egy tudományos vizsgálódásra érdemesnek tűnő jelenség felfedezése és módszeres feltárása, bemutatása. Mivel a lexika általában véve is változékony része a nyelvnek, a szótárkészítők vállalkozása manapság sokszorosan becsülendő bátorságra vall a gyors elavulás és keletkezés miatt. Talán nem vagyok egyedül, amikor azt gondolom, hogy az a nyelvújítási kedv, amely a mai, digitális korunkat jellemzi, Kazinczy Ferencet és nyelvcsinosító kortársait méltán csodálkozásra késztetné. Sőt, talán egy kicsit értetlenül állnának ez előtt a bármiféle darabosságot könnyen kiigazító, erőlködést nélkülöző, szinte természetesen működőnek látszó nyelvhasználatbeli modernitás előtt. Legelsősorban talán azon ámulnának el, hogy milyen sokan részt vesznek benne. Aztán meg az is feltűnne nekik, hogy nem a tudománnyal hivatásszerűen foglalkozó, meglett férfiak ők, mint ahogy a 19. század elejének komolysága és presztízse megkívánta, hanem fiatalok: gyerekek, tinédzserek, húszegynéhány évesek. Akik nemcsak kreatívan bánnak a nyelvvel, hanem igen gyakran olyan belterjesen is, hogy még az internetes nyelvhasználatukban is jelentősek a korosztályi eltérések. Korántsem biztos például, hogy egy huszonöt éves makulátlanul megérti a könyv borítóján szereplő, a gimnazistáknak pontosan ismert IKSZDÉ és LOL kifejezéseket.

 Jellemző sajátosság az a jelenség is, hogy a netes írásbeliség a beszédükre is kihat. Ennek talán nem is csupán a csoportbeli elkülönülés utáni vágy a legfőbb oka, mint általában az argóban vagy egyéb lektusokban, hanem legalább ennyire fontosak más lélektani tényezők is, mint a nyelvet „öncélúan” is átalakítani törekvő igyekezet és a nyelvvel való játék utáni vágy. Ám a fiataloknak nincsenek még kellő nyelvhasználati tapasztalatai az írás- és szóbeliség tudatos szétválasztásával kapcsolatban. Ezért külön említésre méltó szempont, hogy a szerzők figyelemmel voltak arra is, „ha egy lexikai elemnek az eredeti jelentésből kiindulva új, átvitt értelmű, a beszélt nyelvben előforduló jelentése is kialakult”.

A szócikkekhez választott példák is meggyőzőek. Szimpatikus gyakorlat, hogy helyesírási hibákkal együtt idézik a szövegeket. Ez nemcsak életszagúvá teszi az exemplumokat, hanem rámutat arra a közönségesen megtapasztalható jelenségre is, hogy a hagyományos írásgyakorlatra kialakított konzekvenciáink és normáink rohamos tempójú felbomlásban vannak a hétköznapi használatban.

A városi legendák és háttértörténetek jótékonyan kitágítják a szavak kulturális jelentéstartományát.

Valóban, generációszótárnak is nevezhető ez a munka. Noha nyilvánvaló, hogy a netet a felnőtt korosztályok is használják jelentős számban, mégis a fiataloknak tulajdonítjuk a bennfentesség, a hozzáértés értékeit. Így olvassuk a címlap sarkában a játékos ajánlást is: „Nem csak digitális bennszülötteknek!” Meglévő, valóságos távolságra – egy kifejező metaforával: szakadékra – utal ez az új keletű szó a netnyelvet anyanyelvként használók és az azt idegenként tanulók között. Ebben a vonatkozásban a koromnál fogva én inkább netbevándorlónak gondolom magamat, aki jó gyakorlati hasznát veszi ennek a szótárnak, és halkan örülget, hogy hál’ istennek, nem egy sokadik, a magyartanárok számára használhatatlan informatikai szakszótár jelent meg ismét. Hanem átvitt értelemben is egy kézhez simuló munka.

Kedves érdeklődők! Az elmondottak mellett van még két igen nyomós okunk arra, hogy mi most éppen itt, a Bibóban jöttünk össze egy könyv megjelenését ünnepelni.

Az egyik a kötet illusztrátorának személye, Czikkely Anna, iskolánk 12. a osztályos diákja. Mennyi ötlet, mennyi báj, kedvesség, humor van a munkáiban! Most csak egyet emelek ki közülük, amely elgondolásom szerint kitűnő logója a kötetnek: a @ (kukac) címűt. Igazi telitalálat: a lány digitális jelekkel teli ruhája, a leszegett feje, amint saját lépését figyeli, a tinédzseresen hosszú keze, a fontoskodóan széles gesztusai, az elsuhanást kifejező, szeles mozgása egyszerre bájos és önironikus. És a lobogó hajzuhataga, amint kukacjelet formáz! Ez az ő attribútuma, mint Pallasz Athénének a sisak vagy a dárda. Ő a Nettündér.

A másik a könyv kigondolója és megtervezője, az anyaggyűjtés és feldolgozás tudós irányítója, az ELTE BTK magyar nyelvészet tanára, dr. Veszelszki Ágnes. Aki – egyáltalán nem mellesleg – szintén a Bibó tanulója volt. Amíg ide járt, a szerzőségét méltattuk diákkori dolgozataiért, amelyek a Fej-Jel sorozatunkban jelentek meg. Köszönjük, hogy ezt a helyszínt választotta új munkája első bemutatására. Úgy érezzük, egy kicsit jelképes gesztus ez, hiszen a könyvével azt az intézményt hozta el ide, a Bibóba, ahol a friss tudományos felismerések születnek: magát az egyetemet. És a mentorálásnak egy nálunk eddig szokatlan módját is: ahogy egy mai bibós gimnazistát munkatársává emelt és első nyomtatásbeli megjelenéshez segített. Köszönjük.

Kedves barátaink! A példák így is tanítanak.

Kiskunhalas, 2013. január 21-én

Dr. Bognár Zoltán középiskolai tanár,
Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas
(az iskola jelmondata: Exempla docent ’a példák tanítanak’)



Dr. Bognár Zoltán mutatja be a Netszótárt. A képen: Bognár Zoltán, Veszelszki Ágnes, Czikkely Anna, Palásti Károly
(fotó: Kiss Renáta)


 

1 hozzászólás

#1 Évike 2013.01.28.09:56:12

A szótárnak saját oldala is van: https://www.facebook.com/netszotar

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra