férfival — férfivel

Eddig úgy tudtam, hogy ismerem a hangrendi illeszkedés szabályát (pl. „vegyes hangrendű szavakhoz mély toldalék járul”). A példaként említett „férfi” szó esetén mindkét eset (férfival — férfivel) helyes?

A kérdező által idézett szabály korántsem tekinthető általánosnak, éppen ezért úgy pontosítható, ha beleillesztjük az „általában” szót. Sok „kivétel”, valójában más „szabállyal” magyarázható szavunk van.

A férfi történetileg összetett szó, melynek fi(ú) utótagjában eredetileg nem a mai elöl képzett (magas, palatális) i volt, hanem hátul képzett (mély, veláris) i hang, amely köznyelvünkből eltűnt. (Az angolban viszont megvan, ilyen a rövid i hang, pl. a film, bit, milk szigetországi beszélőinek nyelvében. Hasonló az oroszban a „jeri” betűvel írt hang.)
Ennek megfelelően a korábbi, eredeti toldalékolás: férfival, férfinak, férfitól.
Mivel ma már csak az elöl képzett (magas, palatális) i létezik köznyelvünkben, egyre inkább terjed a magas hangrendhez illeszkedő toldalékolás: férfivel, férfinek, férfitől (kivétel: férfiak, férfias).

Nyelvművelésünk korábban helytelenítette a magas hangrendű illeszkedést ezekben a szavakban, de a másodlagos formák mára nyelvténnyé, azaz általánossá váltak, ezért nem hibáztathatók.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.