vályú, váj etimológiája

Van-e etimológiailag köze a „vájni” igének a „vályú” főnévhez? A vályút tekinthetjük egy kivájt farönknek, de ha innen ered, akkor miért írják az egyiket j-vel, a másikat ly-nal?

A vályút török eredetű szónak vélik, melyben a szó belseji hang l volt, sok helyen így ejtették: válú. A Czuczor–Fogarasi-szótárban még ebben az alakjában található meg, tájnyelvi ejtésként fordul elő a vályú változat. A magyarban az l néhány esetben lágyabb hanggá vált (vö. lány – lyány; luk – lyuk ), ezt jelöljük az ly-nal. Mára kikopott a ly hangként, j-t ejtünk a helyén, csak a helyesírás őrzi még ennek a hangnak a létét.
A váj ige vitatott eredetű. Az egyik elképzelés az, hogy belső keletkezésű szó, a vásik igétől különült el (hasonló példa az ejt – esik igepár). A másik magyarázat szerint szintén török eredetű szó, melyben j hanggá vált az eredeti hang.
Ez alapján úgy tűnik, hogy két különböző szótőből alakult ki a vályú és a váj, véletlenszerű a hasonlóság közöttük. A mai helyesírás a két szó írásában a különböző eredetet tünteti fel.
A Czuczor–Fogarasi-szótár ugyan fölveti a kapcsolatot, illetve egy elemzésben szintén találtam közvetett utalást erre. A vályú és a váj összefüggésének részletes bizonyítása vagy cáfolata hosszas kutatómunkát igényel, mely meghaladja a gyorsszolgálat kereteit.

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.