csín, csinos, csíny, csintalan

„Csintalan” – azokra mondjuk, akikben túlteng a jókedv, ezért huncut tréfákat követnek el.
De van-e köze a szónak a fosztóképző nélküli tövéhez? Egyáltalán mi a pontos szótő? Inkább van köze a csinossághoz vagy a csínyekhez? És ha e kettő közül bármelyik tő helyes is, akkor mit is jelent pontosan a fosztóképzős szó: „nem csinos” vagy „csínyek nélküli”? (Ez utóbbi pont ellentettje a szó eredeti jelentésének.)
Hogy is van ez?

A csintalan szó az etimológiai szótárak szerint a csín ’rend, mód, fortély nélküli’ jelentésű szóból keletkezett, már a 13. századból van rá adat tulajdonnévként, később melléknévként a 16. századból. A ma eleven jelentéskör a rendezett külső és a tetszetősség összefüggése nyomán alakult ki.

A csíny szó a csínből keletkezett szóhasadással (a hasonló szóalakok eltérő jelentést vettek föl). Az etimológiai szótár így fogalmaz róla: „A csín alakváltozata, mégpedig nemcsak abban, hogy a szóvég palatalizálódott, hanem abban is, hogy magas hangrendűvé lett: csínja, de csínye. A csíny alig kétszáz éve különült el alakilag és jelentésében. Értelme eleinte jóval elítélőbb volt, erre vall a nyelvújítási államcsíny (‘államrend erőszakos megdöntése’) szólelemény.”

A csinos szó az eredeti csín ’rend’ szónak a képzős alakja.

(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.