megszólítás elemeinek kezdőbetűi

Gyakran kapunk meghívókat különböző rendezvényekre, mely meghívók a minisztériumba is eljutnak. Több esetben sérelmeztük, hogy a meghívók megszólításai helyesírási hibákat tartalmaznak, tekintettel arra, hogy a megszólítás szavai kisbetűkkel kezdődnek, így: „Tisztelt vezetők, kedves kollégák!”, vagy: „Tisztelt szerkesztő asszony / úr!”. Felvetéseinkre a sajtóreferens arra hivatkozott, hogy a magánlevelezésekben kisbetűvel kell írni a megszólítást, a hivatalos levelekben pedig nagybetűvel. Ez számomra kétszeresen is kétséges. Egyrészt a sajtóreferens által küldött levelek hivatalos levelek és nem magánlevelek, tehát ha elfogadnám a sajtóreferens magán-, ill. hivatalos levelezésre vonatkozó álláspontját, ezen megszólításokat nagybetűvel kellett volna írni, másrészt pedig az én tudomásom szerint nincs ilyen fajta különbségtétel a megszólítások között.

A helyesírási szabályzat szerint levelekben és hivatalos iratokban nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (AkH. 149.). Fontos hangsúly esik itt a ‘szokás’ szóra, amelyet az Osiris Helyesírás így fejt ki: „Mindezeket a szabályokat az írásgyakorlat alakította ki, korántsem előíró, inkább leíró jellegűek. A nagybetűsítés ezekben az esetekben valamiféle tisztelet, nagyrabecsülés érzékeltetésére szolgál.” Mindkét idézett helyen olvashatjuk azt is, hogy magánlevelekben a tulajdonneveken és a megszólítás első szaván kívül írhatjuk kisbetűvel a szavakat: Kedves barátom! Édes jó anyám és apám!
Vagyis itt egy megengedésről van szó, ezért egyáltalán nem helyteleníthető, ha valaki nagybetűvel írja a megszólítás összes szavát. Hivatalos levelek esetében mindenképp az utóbbi megoldást javaslom (hiszen így konfliktusok előzhetők meg), míg a magánlevelezésben rugalmasabbak lehetünk.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.