ő, az

Egyre gyakrabban tapasztalom az „ez” mutató névmás helyett az „ő” személyes névmás használatát. Eleinte csak a kereskedők, bolti eladók szájából hangzott el, ha valamilyen terméket kerestem: „Ő lesz az?”… gyönge ‘helyreigazítási’ próbálkozásaimat, hogy „igen, ezt keresem”, mintha meg sem hallották volna.
Mostanában viszont – legalábbis én ezt tapasztalom – ragályos ez az „ő”-zés, a tárgyak személlyé előléptetése… Nekem szinte fáj… Ön mit szól hozzá?

Szepesy Gyula Nyelvi babonák c. könyvében (1986) külön fejezetben foglalkozik a kérdéssel. (Az „ő személyre, az az dologra vonatkozik” babonája). Szerinte Brassai Sámueltől származik a babona, aki azt írta: „Ő személyre, az dologra vonatkozik”. Erre Arany János a következőket válaszolta Visszatekintés c. tanulmánysorozatában (1861): „nem igaz, hogy az ő csupán személyre, az csupán dologra vonatkozik. […] Jól van, tisztelt uraim, de nem sejtik-e, hogy önök e szabálya szerint az egész nemzet rosszul beszél magyarul?” Később a következő szabályt szerkesztették Brassai tanításából: „Személyre, állatra, növényre és dologra mindig személyes névmással utalunk vissza.” Ez a nyilvánvalóan hamis állítás volt érvényben 1886-tól 1975-ig. Szepesy megállapítása: „Nincs a magyar nyelvnek olyan szintje, olyan rétege, olyan területe, amely tiszteletben tartaná a mesterségesen kieszelt őket-szabályt. Éppen ezért, kiegészítve Arany János kutatását, kimondhatjuk, hogy a magyar nyelvben egyaránt használunk személyes névmást és mutató névmást emberek, állatok, növények, élettelen tárgyak jelölésére” (66).

Ugyanakkor az ő-az, őket-azokat címmel szerepel a Magyar nyelvhasználati szótárban (Szepesyt idézve: 185. egyéb szerepben: 246. visszautaló névmások). Az első a babonát magyarázza, a második azt a szövegtani felismerést, hogy közeli-távoli utalási különbség van a két névmás között. (Ők is cserben hagyták azokat.)

Kétségtelen, hogy a hangsúlyos névmási tárgyra inkább az-zal utalunk: Azt kéri? Ehelyett bukkant fel kb. egy évtizede: Őt kéri… S ez nagyon feltűnik az igényes beszélőknek, különösen azoknak, akik nem élnek Magyarországon.
Ugyanakkor az is igaz, hogy Szepesy visszautalásról ír, és nem rámutatásról. Az említett példa az (Ő lesz az?) valóban modoros, divatszerű.

(MK)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.