A 2012-es év szava

Kihirdették a 2012. év szavait

Először az MTA-n 2013. június 20-án Balogh F. András, majd Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumában június 22-én, Weöres Sándor születésnapján hirdették ki a 2012. év szavait.

Az év szava díjat idén az árfolyamgát vitte el, nem sokkal maradt le tőle azonban a kettős mérce, a botlatókő, a tehetségkutató, vagy a felhősödés szavak sem. Minya Károly az alábbiakban „méltatja a nyerteseket”.
Az árfolyamgát, árfolyamrögzítés erősen „zsebbe vágó” új szavunk, és bár a köznyelvben a születésnapja 2011. augusztus 15-e, akkor lépett életbe az a rendelet, amely szerint a bajba jutott adósok devizahitelük törlesztőrészleteit fix árfolyamon fizethetik, mégis tekinthető a 2012. év szavának. Alig múlik el híradás nélküle, s nem véletlen, hogy napról napra nő az internetes találatainak a száma, jelenleg 290 000-nél tart. E pénzügy-politikai kifejezésünk sajnos állandó meghatározója életünknek.
Ki ne ismerné a kettős mércét? A bibliai eredetű szókapcsolat egyre gyakoribb, örök igazságát szólásaink is megőrizték, politikai felhang nélkül: Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.
A botlatókő a német Stolperstein tükörfordítása. A botlatókövek Gunter Demnig német szobrász alkotásai. A nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, 10 × 10 centiméteres macskakőre rögzített réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve, illetve abból kissé kiemelkedve.
A tehetségkutató a kereskedelmi televíziók meghatározó műfaja olyannyira, hogy a divatszóvá vált kifejezésből már-már kilúgozta a tehetséget és a kutatást is. Szinte bárhol találkozhatunk velük...

 

Balázs Géza ismertetése pedig különösen hátborzongató szavakról szól, például a botos jetiről, ami 2013. antiszava, vagyis a citromdíjas. Nem felejtkezhetünk meg azonban a turkálófőváros, az újságos termék és az „egy ilyen”-ről sem.
Az interneten közzétették egy általános iskolai szókincs- és helyesírási gyakorló füzet egyik képét, amelyen a juhász ábrája alá azt írta az alsós diák: botos jeti. Úgy tűnik, nemcsak a gémeskút, a kakas, a tehén, a birka, hanem maga a juhász is elfeledett, archaikus szóvá válik. Figyelmeztetésül választottuk antikifejezésnek a botos jetit. Csakúgy, mint az „egy ilyen” szerkezetet, amely gyakori mondatbevezető, s megvalósítja az egy szerkezetben három hiba jelenségét: üres, ún. töltelékkifejezés, nem összehasonlításra utalnak vele, ha az „egy” nem kifejezett tárgyra vonatkozik, hibás, fölösleges. További javaslatok: turkálófőváros, újságos termék (egyik bevásárlóközpontunkban az újságban hirdetett termék neve).

 

Veszelszki Ágnes a legmenőbb ifjúsági szavak birodalmába vezeti be az olvasót. Itt találkozhatnak a király romkocsmával. Alattvalói hungaromémek, a seregében kommenthuszárok, udvarában pedig szlemmerek szórakoztatják a népet.
2013 júniusában a Google kereső a romkocsma kulcsszóra százhatezer találatot adott ki, önálló romkocsmakereső weboldal is létezik. A magyarországi jellegzetességnek, turistacsalogató látványosságnak tartott vendéglátó-ipari egység berendezése eklektikus, szándékoltan hanyag, romos. A kezdetben csupán egy rétegkultúrának, underground szerveződéseknek helyet adó kocsmából 2012-re valódi kultuszhely lett, és a fővárosban és vidéki városokban is megszaporodtak a romkocsmák. A fogalom még szélesebb körű elterjedéséhez hozzájárult a miniszterelnök 2012. nyári mondása: „romkocsmák félhomályában merengő diplomások”, amely azóta dalszöveg része is lett („Mert a magunk fajta romkocsmába való”, ZUP: Orom utca 8.), sőt internetes mémmé is vált. Internetes, változtatásokkal terjedő, humoros tartalom a hungaromém is: szinte bármely jelenség hungaromémmé változtatható egy kackiás bajusz képével és a népies kiejtést vagy beszédet utánzó nyelvhasználattal. A kommenthuszár nem hungaromém, hanem olyan internetes hozzászóló, kommentelő, aki egy – mondhatnánk – verbális huszárvágással minden témát le tud zárni. Sajátos kommenthuszárnak nevezhető a slam poetry kultúrában a szlemmer (slammer), a szóbeli alternatív költészet képviselője, aki akár romkocsmákban is szlemmel…

 

Végül, de nem utolsó sorban jutottak szóhoz az igazi művészek, azaz díjazták a szavak költőiségét is. A szoros verseny a kenyérhéjmagyarság, a boldogságmondat, a pemetefűcukorka és a szeretetvendégség között alakult, a végső győztesekről Balogh F. András ír Önöknek.
A 19−20. század Európájában létrejöttek a nagy nemzeti kisebbségek, amelyekkel a politika azóta sem tud mit kezdeni: hol kollektív jogokat kapnak, hol meg asszimilálni kívánja őket a többségi nemzet; hol divatba jönnek, és az ő köreikben keresi az anyanemzet a múltját, hol meg elfeledik őket, és képviselőiket provinciálisnak, maradinak stigmatizálják; hol túlszeretik a kisebbségeket, hol meg irtják őket tűzzel-vassal. Ha a politika útjában vannak, akkor Otto von Bismarck szavaival a keletporosz Peipus-tó legmélyére kívánják őket. A nemzetiségi lét azonban talány: az emberek irracionális módon ragaszkodnak a kultúrájukhoz és szokásaikhoz, az anyanyelvükön keresztül kívánják a világot megismerni és leírni; a kis csoportjaik körében meg erős az összetartozás érzése, ami plusz energiát és életerőt ad a nemzetiségi embernek. Ennek az általános igazságnak létezik magyar formája is. A kenyérhéjmagyarság szó éppen ezt az általános élettapasztalatot adja vissza költői képben, azt, hogy a nemzetiségi sorsba szakadt emberek valahol a világ peremén élnek, legalábbis a nyelvi világ peremén, ezért kicsit kemények és érdesek, mert idegen nyelvek gyűrűjében kell megóvniok – mint a ropogós héj – azt a puhaságot, életet adó jóságot, ami a kemencében sült kenyér sajátja. Ezt a szót valószínűleg Margittai Gábor, a szórványmagyarság riportere alkotta meg a nyelv végvárait felfedő útjai során.
A 2012-es év költői szavára szavazatokat kapott még a boldogságmondat, a pemetefűcukorka, a szeretetvendégség szó is.