igeidők egyeztetése

Nem tudom, hogyan kell pontosan használni az igeidőt egyes esetekben. Az alábbi négy mondat közül melyik a helyes?
1. Kitárta a karját, mintha meg akarna ölelni/ meg akart volna ölelni.
2. Arra törekedtem, hogy mielőbb elmenjek, és ezt is tettem volna, ha sikerül/sikerült volna.
3. Ha ott maradtam volna, akkor nekem is csinálni kellett volna, mert ha ott maradok/maradtam volna, akkor végem van/lett volna.
4. Hallottam, ahogy apukám beáll/beállt a kocsival, leállítja/leállította a motort és becsukja/becsukta az ajtót.

A magyar nyelvben nincsenek olyan szigorú és bonyolult szabályai az igeidők egyeztetésének, mint például az angolban. Legtöbbször nyelvérzékünk és valóságismeretünk jól eligazít bennünket ezekben a kérdésekben.
1–3. Mindkét változat egyformán helyes.
4. Az úgynevezett átképzeléses igeidő-használat szép példája a mondat. A főmondat ugyan múlt idő, de mindhárom mellékmondatában egységesen használhatjuk a jelen időt. Ezzel élénkebbé, életszerűbbé válik közlésünk. A köznyelvben és a szépirodalomban történetmondáskor (viszonylag) gyakori.
De ebben a mondatban végig maradhatunk a múlt időnél is.
Az 1–3. mondatban is tulajdonképpen átképzeléses előadásmóddal élünk, ha a 2., 3. tagmondatban a korábbi múltról átváltunk a jelenre.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.