Mondolat-konferencia Veszprémben

Az 1813-ban megjelent első kulturális-közéleti gúnyiratra, a nyelvújítás egyik mozgásba hozójára emlékeztek 2013. november 29-én.

A Mondolat 200. éves évfordulójára rendezett konferencia helyszíne Veszprém, a transdanubiai „Dicshalom”, Széphalom ellenpólusa. Kazinczy állítólag soha nem tudta meg, hogy a Mondolat szerzője Szentgyörgyi József (tótvázsonyi lakos) Kazinczy (debreceni) barátja. Eredetileg viccnek szánta a szöveget, közkézen forgott, de a veszprémi Somogyi Gedeon komolyan vette, s a szerző tudta nélkül beleírt és kiadta mint gúnyiratot. Kazinczy összeesküvést sejtett mögötte, de hiába nyomozott.



A Mondolat élezi ki a már korábban elkezdődött és máig tartó véleménykülönbséget a tiszta képletben soha elő nem forduló ortológusok (hagyománykövetők, a nyelvi szokást tiszteletben tartók) és a neológusok (a tudatos és sokszor túlzó nyelvfejlesztők) között. Veszprémi megfogalmazás szerint „Gedi”, mások szerint Gida bácsi a szabad értelmiségi típusa, aki ki merte mondani, a nyelvújítás hibáit. Bár a nyelvújításból inkább a neológia és Kazinczy került ki győztesen, azért az ortológusoknak is volt igazuk. Kazinczy írta az első recenziót (Himfyről – Kisfaludy Sándorról), de róla írták az első gúnyiratot, s ő lett az első közéleti céltábla is. 1826-ban összegyűjtötték és kiadták az ellene született műveket… A Magyar Nemzeti Levéltár szervezte konferencián három nagy témakört mutattak be: A nagy pennaháború, Ortológusok és neológusok, A nyelvújítás öröksége. Ez utóbbi szekcióban adott elő Balázs Géza a mai magyar nyelvművelésről és nyelvről, valamint Nyiri Péter a nyelvújítás nyelvpedagógiai megközelítéséről. Az ünnepi alkalomra kiadták a Mondolat reprintjét, Sebő József könyvét (Dicshalom, avagy Veszprém mint Széphalom ellenpólusa), és a Vár bejáratánál (Óváros tér 9.) az egykori Számmer-nyomda épületének falán emléktáblát helyeztek el.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet. Úgy véli, ez a vita a mai napig ismétlődik: úgy vagyunk-e magyarok, ha a szervetlen modernizáció eszközeivel húzunk egy választóvonalat és elkezdünk valami mást, akár idegen megoldások honosításával, magyarításával, vagy úgy vagyunk magyarok, hogy a hagyományokat próbáljuk hozzáilleszteni az európai tendenciákhoz, követelményekhez. Az utókor igazságtalanul bánt a Mondolat szerzőjével és azokkal, akik Dicshalom hívei voltak, hiszen azt mondták, hogy a szervetlen modernizáció nem előbbre való a másiknál, vagyis a magyar nyelvet a saját hagyományaira támaszkodva kellene fejleszteni, nem a német tükörfordításokra alapozva, s nem egyetlen dialektust, a széphalmit kiemelni, hanem megtartani a magyar tájnyelv sokszínűségét. Kétszáz évvel ezelőtt csatát vesztettek. Ez az emléktábla a vesztesnek állít emléket, de figyelmezteti az utókort: nem biztos, hogy hosszútávon is az marad alul, aki vesztesnek látszik.

Balázs Géza előadásában utalt arra, hogy 2015-ben a Feleletet is meg kellene ünnepelni. Talán éppen Pécelen. Hogy a téma ne maradjon meg egy bulvár-irodalomtörténész szintjén, Kölcsey és Szemere kapcsán.

(Fotó és szöveg: Manyszi.)