Tájszópóló

„Büszke vagyok arra, hogy zalai vagyok. Nálunk a zöldborsó az cukorborsó, és a sárgabab az spárga, a csipkebogyó csicskenye. Töszmörögni szoktam, amikor készülök valahova és ezzel a szóval kifejezem, hogy nem sietem el a dolgokat. Nálunk a pazarolni az csak pazolni és a barack is csak barac. Ha azt mondom, faragó, mindenki tudja, hogy valójában a hegyezőről beszélek… nálunk a befőttesüveg dunsztosüveg. A meztelen csigát kágyillónak, vagy röviden csak kágyinak hívjuk. Ha elmegyek vásáni, általában megérem hazavinni. Ha azt mondom, hogy tixó, mindenki tudja, hogy a celluxra gondolok. Amikor azt kérdezem, hogy „mire értél haza?”, akkor tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy hány órára. A kapucni nálunk kucsma, a hömbölödni szót pedig a legurulra mondjuk, a mésogni az idegesítő vinnyogás jelentése, az iperedni pedig az, amikor megnőttél. Mi a hegyre megyünk inni és bulizni, nem pedig a mezőgazdasági területre. Mi fönek megyünk, meg lenek és sokszor futkozunk is e két irány között. A bőrünk pedig köped és nem hámlik! A csepőtés, csepüt és dzsindzsás szó teljesen elfogadott magyar szavak, amiről tudjuk, hogy a gazos susnyást jelenti. És jába, a rossebb vigye el, nálunk még a hűtő is hüttő  :D”

A tájnyelvi reneszánsz újabb jele, hogy 2013-ben felbukkant a tájnyelvi póló. Először azt hittük, hogy egyéni ötlet, de a jobb alsó sarokban azért ott van egy reklámszöveg is… A folklórt bekebelezte a reklámipar.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2014-ben tájnyelvi pályázatot hirdetett. A felhívás az Édes Anyanyelvünk 2014/5. (decemberi) számában, valamint az anyanyelvapolo.hu oldalon olvasható. A 2014. évi magyar nyelv hete (április), anyanyelvi juniális (Széphalom, június) és magyar nyelv napja (november 13.) egyik kiemelt témája is a tájnyelv lesz… Lehet mezgerélni…

(Manyszi-infó)