egy ültő helyében

Nem értem az ültő (helyében) szót. Mi a -tő, képző?

Az „egy ültő helyében”, illetve „ültőhely” kifejezés „ültő” eleme szóalakvegyülés (kontamináció; másképp: szóvegyülés, morfológiai blend, fogalmi integráció) eredménye (Kálmán Béla: Egy ültő helyében. Magyar Nyelv, 1962/3, 361–363). A szóalakvegyülés olyan szóalkotási mód, melyben két (rokon értelmű) szó közül az egyik elejét a másik végével „vegyítjük össze”. Példák: ordít X kiabál > ordibál; zavar X kerget > zargat; rémít X ijeszt > rémiszt. Jelen esetben: ültében X ülő helyében > ültő helyében. A „-t” ún. deverbális nomenképző (vagyis olyan toldalék, amely igéből névszót képez), pontosabban főnévképző. „Jelentése elvont cselekvés, történés megnevezésén kívül több esetben a cselekvés eredménye is. A származékok rendszerint választékos vagy népies hangulatúak, és általában személyragos alakban fordulnak elő, ezenkívül gyakran járul hozzájuk viszonyrag vagy képző is.” Hasonló példák: lé-t, té-t, röp-t-ében, (valakinek a) főz-t-je, jö-tt-e, (nincs) nyug-t-a, jár-t-ányi, győz-t-es, jár-t-ában-kel-t-ében (Rácz Endre szerk., A mai magyar nyelv, 1968, 133). Hasonlóképpen: „áll-t-ában”, „fek-t-ében”, „ül-t-ében”. Ebben az esetben az „-á” és az „-é” egyes szám harmadik személyű (E/3.) birtokos személyjel („vkinek az ülte”). Az „ültő” szó esetében az „-ő” a folyamatos (-ó/-ő képzős) melléknévi igenév képzője.

Az „A magyar nyelv értelmező szótára” tartalmaz adatot az „álltó hely”, az „Új magyar tájszótár” pedig a „fektő hely” szerkezetre is.

(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.