vált, kivált, visszavált (vad)

A Ptk. 6:563. § (1) bekezdése a vadászható állat által okozott kárért való felelősség körében úgy rendelkezik, hogy a ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. A kiváltott szó jelentésére szeretnék rákérdezni, mivel az értelmező kéziszótár a kivált igét tárgyas igeként jellemzi. A fenti szövegösszefüggésben előforduló tárgyatlan jelentésének van kapcsolata a tárgyas jelentésével? E használat honnan ered?

A vad kivált, bevált, visszavált vadászati szakkifejezéseket – az internetes keresés szerint – már 1900-ból megtaláljuk:
„Ismerni kell azután a szarvasok ki- és bevonuló (»be- és kiváltó«) helyeit, szóval azokat a helyeket és »járásokat«, ahol a szarvasok megfordulni, járás-kelés közben érinteni szoktak. A vad, midőn legelés (illetve táplálkozás) végett kivonul (»kivált«) s onnan visszatér (»bevált«): tudvalevőleg nem kószál el, hanem szokott ki- és bejáróit (»váltóit«, »forgóit«, »járásait«) megtartja. Ezen járásainak bizonyítéka a csapás, melyen a kinyomozást (illetve »kicsapázást«) a legsikeresebben ejtheti meg a vadász.”
Lakatos Károly : A fővad csapája és csapásáról. In: A természet. Állattani és vadászati folyóirat. 4. évf. 1. sz. (1900. szept. 1.) (!)
http://epa.niif.hu/01600/01649/00067/pdf/A_Termeszet_04_01_p10-11.pdf
Az eredete: a vált ige egyfelől tárgyas (pl. irányt vált); másfelől tárgyatlan igeként ’irányt változtatva megy valahova’ jelentésű, régies szó. (Magyar értelmező kéziszótár; A magyar nyelv értelmező szótárában ’Valaminek, valamerre vált: irányt változtatva valami felé tart; valamerre tér.).
A 19. századi Czuczor–Fogarasi szótár is tartalmazza a válik igéből képzett vált igét: ’Vadászok nyelvén: vált a kopó, midőn hajtás közben más vadra talál, s az addig követett nyomot elhagyja.’
(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.