foganatosít

2014. 07. 22.

Nem hagy nyugodni ez a nyelvi probléma. Már ami a „foganatosítás” fogalmát illeti. Kérdés: mi a szótő?
Az, hogy „fog”? Mármint megfog vmit? Mert „fogan” nem lehet… Abból csak egy szimpla fogantatás lesz. Lehet, hogy „foganat”? De akkor honnan és főleg mikor keletkezhetett? Amíg a „fog” ige, addig a „foganat” főnév. De hogyan lehet a valós értelmét elképzelni? Milyen lehetett az az időszak, amikor még ilyen fogalmak születtek meg az ember fejében?

A „foganatosít” abszolút töve a „fog” ige, amelyből az „-an” mozzanatos igeképzővel keletkezett „fogan” szavunk. A képző itt az esemény kezdetét jelöli, vö. „(fel)röppen”. Régies formája: „foganik”. Az „-ik” képző a magyar nyelv történetének egy szakaszában a szenvedő igékhez járult, pl. „tör” (cselekvő) ~ „törik” (szenvedő). A „fogan(ik)” szó jelentése tehát ’elkezdik megfogni, megragad(tatik), [későbbi alakja szerint] fogantatik’ (bővebben l. Kálmán László: A magyar nyelv hősies harca a szenvedő szemlélettel).

A(z) „-(a)t” főnévképző: „fogan(ik)” (ige) > „foganat” (főnév); vö. „dolgoz(ik)” (ige) > „dolgozat” (főnév); „ír” (ige) > „irat” (főnév). Jelentése ‘(meg)foganás, érvénybe lépés’. Régen pl. használták a „vmit foganatba helyez, tesz vagy vesz” kifejezést, amely annyit jelentett: ‘valaminek az érvényesítésére gyakorlati intézkedéseket tesz, azaz foganatosít’ (l. A magyar nyelv értelmező szótárának foganat szócikkét). A(z) „-(o)s” melléknévképző: „foganat” (főnév) > „foganatos” (melléknév); vö. „álom” (főnév) > „álmos” (melléknév). Az „-ít” pedig igeképző: „foganatos” (melléknév) > „foganatosít” (ige); vö. „villamos” (áram) (melléknév) > „villamosít” (ige).

A Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótár szerint a származékok első írásos előfordulása: „fogan” (1405 körül), „foganat” (1416 után), „foganatos” (1416 után), „foganatosít” (1833). A „foganatosít” tehát nyelvújítás kori szó, valójában már 1795-ből adatolható (Debreceni magyar grammatika, 327; Magyar Merkuriushoz toldalék, 43), ekkor azonban a szót leírói képtelenségnek nevezték, s gúnyos hangon szóltak róla – lényegében a szavakat „nyakra-főre” képzővel/képzőkkel ellátó neológusok ellenében. 1843-ban már magától értetődően használták a szót (Törvénytudományi műszótár). Erről bővebben l. Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótára c. munkájának megfelelő szócikkét.

(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra