szegfű ~ Szekfű
2014. 07. 22.Annak ellenére, hogy ma a szegfű írásmód a helyes, szerintem a szegfű ~ szekfű szómagyarázatnak utána kellene nézni. Mert régies helyesírásban szekfű volt. Valamint a mai napig is létezik Szekfű vezetéknév.
A „szegfű” eredetileg a ‘szegfűszeg’-et jelentette. Akinek megfordult már ilyen fűszernövény (a szegfűszegfa virágbimbója) a kezében, az tudhatja, hogy ennek alakja valóban kis szegekéhez/szögekéhez hasonlatos. A „szegfű” tehát a „szeg” és a „fű” tagokból keletkezett szóösszetétel. A ‘szegfűszeg’ > ‘egy fajta virág’ „jelentésváltozást a fűszer és a virág alakjának és illatának hasonlósága magyarázza” (Zaicz G.: Etimológiai szótár, 777).Az ún. „jottista–ipszilonista háború” vagy „ypszilonháború” csak 1805–06-ban zajlott. Az ipszilonista Verseghy Ferenc a kiejtés szerinti írásmódot szorgalmazta („bánnya”, „láttya”), a jottista Révai Miklós a szóelemző írásmódot („bánja”, „látja”) tartotta helyesnek. Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás szellemi vezére (és társai, pl. Kölcsey Ferenc, Szemere Pál) Révai Miklós mellé állt, így a „háború” a jottisták győzelmével végződött. Ebből kifolyólag az 1832-től keletkezett magyar helyesírási szabályzatok már nem az élőnyelv elsődlegességén, a hallás utáni lejegyzésen, hanem a nyelvtörténeti szemléletű, a szavak alaktani felépítését híven tükröző írásmódon alapulnak.
A „szegfű” legkorábbi írásos előfordulása a Zaicz-féle szótár szerint 1395 körüli. 1832 előtt nem létezett egységes vagy egységesítő érvényű magyar helyesírás. Nyelvemlékeinkből is jól látjuk, hogy a 19. század előtti dokumentumokban a lejegyzett szavak jelentős része kiejtés szerinti, hallás utáni. (Természetesen az irodalmi műveknek a jelen helyesírásához igazított, népszerű kiadványai nem tekinthetők forrásnak, csupán az eredeti kéziratok, első kiadások.) A „szegfűszeg”-et ma is [szekfűszeg]-nek ejtjük, megvalósul ugyanis az ún. zöngésségi vagy hangszalagműködés szerinti (régebbi elnevezéssel: zöngésség szerinti részleges) hasonulás. A másodiknak ejtett zöngétlen [f] mássalhangzóhoz hasonul a megelőző zöngés [g] mássalhangzó.
A „Szekfű” hagyományos írásmódú családnév, akár a „Biró” [bíró], az „Eötvös” [ötvös], a „Hajdu” [hajdú], a „Papp” [pap], a „Thewrwek” [török] vagy a „Zigány” [cigány]. További példákat l. OH. 47, 88.
(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.