kiskötőjel, nagykötőjel

Osztrák–Magyar Monarchia: nagykötőjel; Német-római Birodalom: kiskötőjel. Miért?

A nagykötőjel a népnevek közötti alkalmi kapcsolatot, a kiskötőjel pedig a népnevek állandó kapcsolatát jelöli.
Az Osztrák–Magyar Monarchia esetében dualista államról van szó, két (nyelvtanilag) egyenrangú tag alkalmi mellérendelő kapcsolatát nagykötőjellel jelöljük (OH. 353.). A Német-római Császárság vagy Birodalom esetében kiskötőjellel szemléltetjük a népnevek állandó kapcsolatát, itt tehát nem a németek és rómaiak alkalmi szövetségéről van szó, hanem arról, hogy a német nyelven beszélő törzsekből az idők folyamán kialakuló politikai szerveződésben felmerült a Nyugatrómai Császárság vagy Birodalom feltámasztásának, ezzel együtt a megválasztott uralkodójuk római császárrá koronázásának igénye, amely 962-től meg is valósult.
(Ügyeljünk a helyes írásmódra: Német-római Birodalom, Német-római Császárság!)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.