pp.

Egy helytörténeti munka szerkesztése kapcsán merült fel a kérdés, hogy a forrásirodalom megjelölésénél használt rövidítési forma (pl.: 100-110. p-p.) írásánál a magyarnak megfelelő hosszú, avagy a latinban használt rövid kötőjellel dolgozzunk-e. Esetleg használjuk a szabványosabb pp. formát? Egyáltalán mennyire indokolt e latinos alakok a használata egy helytörténeti munkában?

A pp. a latin paginae (oldalak) hagyományos rövidítése főleg tudományos munkák irodalomjegyzékében. A mérvadó helyesírási szótárakban nem találtuk meg, de szokott formája: pp. Amennyiben tól-ig viszonyt jelölünk a bibiográfiában, úgy a 100–110. megoldást javasoljuk. A pp.-t akkor szokás használni, ha csak a kezdőoldalt adjuk meg és arra utalunk, hogy az utána következő lapokon is folytatódik az idézet, pl. 100. pp. Ez a forma azonban nem eléggé pontos, tehát használata nem javasolható. BG
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.