Drezdai kódex

1200 és 1250 között keletkezhetett, egy 300-400 évvel korábbi kódex másolata. Chichén Itzában találták meg. A történészek szerint ez

Négy maja kódex maradt fenn: a Drezdai kódex – Codex Dreasdensis, a Madridi kódex – Codex Tro-Cortesianus, a Párizsi kódex – Codex Peresiensis, és a Grolier-kódex). A Drezdai kódexet nyárfából készült papiruszra írták, jelenleg a drezdai Sächsische Landesbibliothek őrzi, másolata található a Guatemala Cityben lévő Popol Vuh múzeumban. A kódex leporelló szerű: kiterített hossza 3,5 m, szélessége 9 cm, összesen 74, írást tartalmazó és két üres oldala van. Valószínű keletkezési ideje a 24. oldalon olvasható (a Julianus naptár szerint 623 febr. 4-e). Ehhez képest tartalmaz korábbi és későbbi adatokat (ez utóbbiak próféciák). A kódexben asztrológiai bejegyzések mellett történelmi, mindennapi eseményekre vonatkozó adatok is vannak.

„Említésre méltó, hogy a kódex megdöbbentően pontos adatokat tartalmaz a Vénusz fényváltozásaival kapcsolatban, a 46-50. kódexoldalakon a Vénusz szinódusának négy jellegzetes adata (236-90-250-8 nap) jól kivehető. (…) A Drezdai kódex hét lapja 405 lunációt, 39 napfogyatkozást, 31 holdfogyatkozást foglal magában, 46 tzolkin (260 napos) év lefutása, összesen 11 960 nap alatt.”

A drezdai könyvtárban nagy népszerűségnek örvend a kódex, különösen a maják világvégére vonatkozó jóslata kapcsán. Bár a maja írást már többször megfejtették, egymásnak ellentmondó hírek vannak az olvasásáról, és időről időre nekifognak újabb és újabb értelmezéseknek. A maja piramisok és írások még őrzik titkaikat.

(VSZ, Guatemala City)