Írni és írni hagyni

Sok érv szól ellene, mellette, mindenki kiválaszthatja a neki tetszőeket.  Ez ízlés dolga, méltatlan vitázni. Nézőpontom a következő: a hatékonyság, a tartalom és a tervezett automatika pillérein kell(ene) állnia a kézírásnak. Hatékonyan: olvashatóan, követhetően (legalább a szerzője által). Tartalmasan: a lehető legtöbb fontos tartalmat leírni adott idő alatt, lehetőleg ösztönösen úgy strukturálni, hogy abból később a mellékinformációk, a lejegyezni kívánt hangulat kiolvasható, mondjuk így, megérezhető legyen. Végül az automatika: összekapcsolódik a tartalommal, de ami megkülönbözteti tőle, hogy a fókuszunk megosztható. Egyszerre tudunk figyelni az elhangzottakra, szerkeszteni és szelektálni azt, és lejegyezni. Mindezt nagyjából egy időben, vagy nagyon finom és gyors lépcsőzetességgel.Egy másik tanulmány nemrégiben bemutatta, hogyan tudnak az emlősök (így az ember is) tájékozódni a sötétben. Lényege, hogy az agy automatikusan térképez, s ha kiesik a látásunk, akkor az előzőlegesen felépített és folyamatosan aktualizált belső térkép alapján navigál. Hasonlót gondolok a kézírásról is. Miközben az egyetemen hallom, amit az előadó mond, látom a diasort, már tudom is írni az anyagot. Ezt szeretném bizonyítani a következő képpel is. A művelődéstörténet órám jegyzeteinek egyik oldala. Az órai diákon csak címszavak voltak, a többi élőszavas kiegészítés volt.

Még gyermekkoromban a kézzel írást és a gépelést is tanultam. Órákat töltöttem mindkettővel, megítélésem szerint mindkettőt igen gyorsan, hatékonyan és kielégítő tartalmi szerkesztéssel tudom végezni. A gyors íráshoz olykor helyesírási hibák is tartoznak (biztosan a jegyzetben is van), amit más esetben a szövegszerkesztő javít.

Nincs értelme különbséget tenni a két írásmód közt (főleg valamelyik kárára). Azt kellene tanítani és tudni, hogy mikor melyiket hasznos alkalmazni. Az értelemszerű, hogy nagyobb írásokat gépeljünk, ahogyan az is, hogy legyen nálunk jegyzetfüzet és toll.

(Jamriskó Tamás / Manyszi)