Szubjektív táborszemle

2015. 06. 25. 1 hozzászólás

…Újabb és újabb találkozásokat hozunk létre… Most főként emberek között, de azért szövegek és nyelvek között is.

Két évvel ezelőtt egy júliusi szombat délelőttjén a Körös-partján beszélgettünk néhányan, mikor ki mertem mondani, hogy kellene valami másfajta szakmai lehetőség is a találkozásra. Abból a hiányérzetből indultam ki, hogy a konferenciák, tanácskozások esetében mindig rohanunk. Rövid az idő, nem tudunk eleget kérdezni, vitázni, és főként nincs idő beszélgetni.



Kellene egy nyelvésztábor – böktem ki. Akkor csak annyit tudtam, milyen ne legyen. És 2014-ben meglett az első. Az idén a második. Ez már sorozat! Most már következnie kell a harmadiknak, majd az ikszediknek.Sátoraljaújhely–Széphalom is kötelez. A múlt folyamatosan megkísért, hol egy név által, hogy egy mondat vagy könyv révén, de a szobrok, sírok, utak és házak is idéznek. Olyan jelent kell felmutatni, amely biztos híd a jövő felé. Azaz biztos találkozási felület. A Nyelvésztábor így kapcsolódási pont emberek között, akiknek kenyere a nyelv: nyelvészek, tanítók, újságírók, énekesek, tankönyvírók. Találkozási felület különböző tudományterületek között: finnugristák, nyelvművelők, nyelv- és helytörténészek, antropológiai és leíró nyelvészek. Megmutatkozási lehetőség az elméleti kutatók és a gyakorlatban alkalmazók számára, a fővárosban élők és a periférián dolgozók számára, de mindenféle határon innen és mindenféle határon túli részére is.



A táborjelleg is előír egy s mást. Kell az egyszerűség: a bentlakás fiatalos hangulata, a menza diákos íze. De kell a lazaság is, meg a kirándulás, valamint az esti borozások. Miközben folyamatosan beszélgetünk – hallgatunk – figyelünk: egymásra, ám magunkra is. Kell a vita, melynek hevében megemeljük hangunkat vagy egyszerre többen beszélünk, és elengedhetetlen a kérdésözön, mely előrevisz, megmozgat sok mindent, de esetenként meg is semmisít. Kell a reggeli kezdőidőpont, mikor álmosan ülünk a Kazinczy Múzeum előadójában, valamint kell az éjszakai séta hazafelé az utolsó előadásról. És kellenek az ölelések – nagyon –, melyekben ott van a köszönet, a hála, a szeretet és a folytatás ígérete.



Még csak a második nyelvésztábort zártuk, még sok minden alakulóban van, de az a majdnem félszáz jelenlévő, a szakmai feltöltődés és a könnyed keret, mely az idei programot jellemezte, arra enged következtetni, hogy harmadik és ikszedik is lesz.

Van egy nyelvésztábor – és ez pont olyan, mint amilyet szerettem volna…

(Magyari Sára)



1 hozzászólás

#1 rácz jános 2015.06.28.08:10:08

Kedves Sára!
Élvezettel olvastam szép írásodat, kiválóan foglaltad össze a nyelvésztábor értelmét és szerethetőségét. És persze köszönet a kezdő lökést megadó ötletért is!
Ölel: Rácz János

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

vissza a főoldalra