Prósza: Zalában csak így ismerik

2015. 07. 16. 3 hozzászólás

Létezik egy étel, aminek a magyar nyelvben meglepően sok neve van. Ez az étel a tócsni. Érdemes beszélni róla, mert nyelvünk sokszínűségét bizonyítja, hogy minden tájnak meg van rá a külön szava, ami ugye nem sok dologra jellemző.


Ezt gondoltam én, mikor úgy döntöttem, hogy utánajárok a táborbeli variációinak. Elvégre ritkán adódik lehetőség egy helyen megtalálni az ország ilyen sok helyének lakóit, azaz titeket. Ahány ház, annyi szokás. Tartja a mondás, és ahogy adott volt a kérdés, úgy jött a megoldás.


Körbe is kérdeztem ötven embert a délelőtt folyamán, hogy mégis mi néven ismeritek ti ezt a remeket, amit én azért szeretek, mert nem csak finom, de azzal is megnyerő, hogy szörnyen egyszerű: reszelt burgonyát kell liszttel keverni, majd kevés zsiradékban megsütni. Így egy vastag, palacsintaszerű finomságot kapunk krumpliból, amit ehetünk tejföllel, vagy ahogy szeretnénk.


Ez az egyszerűség magyarázza, hogy a recept inkább szájról szájra terjedt, mintsem szakácskönyvekben – noha ma már ott is fellelhető –, így nem alakult ki neki egy általános elnevezés. Ennek jártam utána kedd délelőtt, és derítettem ki, hogy hogyan alakult az étel neve.


Engem személy szerint megleptek az eredmények, ugyanis a válaszok lényegében cáfolták az elképzeléseimet. A macok, ahogy én ismertem, például egyszer sem fordult elő, a tócsni, amit pedig kifejezetten tájszónak gondoltam, nagyon is gyakori lett. Ezt persze alá is kell támasztanom. Ezért készült a felmérés.


50 megkérdezett ember összesen 14 féle választ adott. Persze több hasonló név is érkezett, de így is jóval több annál az ötnél, mint amit én magamtól tudtam volna mondani. A válaszok a következők, az előfordulás gyakoriságának megfelelően.


      – tócsni (26%)
– prósza (20%)
– tócsi (16%)
– lepcsánka (8%)
– mackó (4%)
– cicege (4%)
– röszti (4%)
– röszli (2%)
– röszke (2%)
– macok (2%)
– lapcsánka (2%)
– hatvanka (2%)
– krumplifán (2%)
– krumplimaci (2%)

(A felmérésben 50 ember vett részt, így az eredmények nem feltétlen egyeznek a tényleges arányokkal.)

Mikor a területi eloszlását próbáltam megfejteni a dolognak, akkor viszont kissé csalódnom kellett. Az a jól elkülöníthető, tájegységenkénti rendeződés, amit gondoltam, hogy majd az étel népi jellege kölcsönöz a szavaknak, például majdnem teljesen elmaradt. Egyedül a prósza elnevezés volt megerősítetten tájjellegű, ugyanis a Zala megyéből érkező táborozóink csak ezt a szót ismerték rá. A tócsni viszont mindenhol előfordult, a Szegeden előkerült röszti pedig több helyen is megtalálható volt.


A területi arányokról az alábbi térkép ad még jó képet, melyen minden olyan településhez jelölve van az adott megnevezés, melynek lakóját megkérdeztük. Ezt a térképet a tábor végéig szeretném frissíteni, úgyhogy akinek van mit bedobnia a közösbe, az nyugodtan megteheti. Mindössze jeleznie kell kommentben, hogy mely településen és hogyan nevezik ezt az ételt. Várom a válaszokat!


(Váradi Ákos)


Készült az Új Nemzedék Központ médiatáborában a DUE koncepciója alapján.



3 hozzászólás

#1 LB 2015.07.26.10:52:21

Gratulálok a kedves, színes íráshoz, milyen jó, hogy a fiatalokat például egy táborban ennyire érdeklik a nyelvjárási kérdések.

#2 Cságoly Ferencné 2015.07.27.18:30:05

Én krumplikrokettnek ismerem ezt az ételt, inkább a családhoz köthető a név, mint településhez, de ha kell, legyen Eger. (Viszont tudok két olyan szót, amit egyértelműen ott tanultam: makuka (napraforgómag) és csurdítani (szalonnát sütni).

#3 eczopyk 2015.08.12.12:48:03

lapcsányka, tócsnyi – így is mondják. De kimaradt a Vác környéki neve: görhe, gürhe, sőt: görhöny

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra