Búcsú a kézírástól?

2016. 03. 02. 1 hozzászólás

A kézírás a témája az Új Köznevelés 2016. februári számának.

A kézírás személyiségfejlesztő hatását Hámori József alapozza meg. A helyes kézírástanításról Remeczné Komár Gabriella beszél. A kézírásos források az intuíció forrásai, mondja Papp Sándor professzor. Kazinczyval leveleznek… a PIM Magyar Nyelv Múzeuma évek óta tartó kézírás-programjában. A lapnak nyilatkozik Nyiri Péter főosztályvezető, Szathmáry-Király Ágnes kulturális menedzser és Leskó Sándorné múzeumpedagógus. Számos további érdekes interjú és dokumentum mellett Aczél Petra és Balázs Géza tárcája is olvasható. Az utóbbi címe: Búcsú a kézírástól. Vagy mégsem?

(Manyszi)

1 hozzászólás

#1 Előd Erika 2016.03.03.06:45:33

Nem vagyok szakember, de nagyon érdekesnek találom a téma felvetését. Komoly munka, mire egy gyermek megtanul rendesen írni. Én kétszer tanultam meg ezt a “mesterséget”, mert betegség miatt meg kellett ismételnem az első elemi osztályt. Először a régebbi, kissé dőlt betűs írást, majd 1937/38-as tanévben a zsinórírást. Még német, írott gótbetűs írásra is megtanítottak. (így el tudtam olvasni egy régi német, kézzel írott dokumentumot is!). Aztán büntetésből édesapám nyomtatott betűkkel íratott velem egy fogalmazást (két jó testvér története). Gyorsírást is tanultam, de azt már elfelejtettem. – A mai napig fontos, hogy saját kezűleg tudjunk hitelesen aláírni sok mindent. – A kézírás sok mindent elárul még egy laikusnak is. Jólesik elolvasni egy szépen, szabályosan, kézzel írt levelet. Az írás és olvasás azt gondolom, szorosan összefügg egymással. Fontosnak tartom, hogy ezeket a mai gyerekek is alaposan megtanulják. Amikor a betűket “rajzolják”, kézügyességük is fejlődik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra