Lugas-kerekasztal a nyelvi sokszínűségről
2016. 07. 04. nincs hozzászólásA nyelvükben élő és már nem élő nemzetekről beszélgetnek a Lugas kerekasztalánál Balázs Géza, Pomozi Péter és Pusztay János nyelvészek.
Gyerekek játszanak Uaxactun (Guatemala) maja romjain. Majáknak tartják magukat, több maja nyelvjárás is létezik. (Kép: Balázs Géza)
* Az európai nyelvek 11 százaléka elnémult 1970 óta… Gyakorlatilag eltűnt az egyik legszínesebb és legarchaikusabb magyar dialektus, az északi csángó is.
* Közhely, bár igaz: egyetlen nyelvet sem lehet megmenteni beszélői akarata ellenére.
* A nyelvek eltűnése a káoszelméletben tárgyalt pillangóhatáshoz hasonló sorozatot indíthat el, azaz a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését.
* Az ember csak kisebb közösségekben tájékozódik jól; s ezek mindig külön nyelvváltozatokat, nyelveket jelentenek. Ha a nyelvek felszámolódnak, a közösségek is felszámolódnak. S akkor egy másik élet kezdődik, amelynek a törvényeit még nem ismerjük.
* Ha a nemzetiség – a többségi nyelv ismerete mellett – használhatja anyanyelvét is, nem válik frusztrálttá, nem kell átélnie a nyelvváltással előbb-utóbb együtt járó identitásváltás kínjait, teljes értékű állampolgárnak érezheti magát. Persze ez többlet-erőfeszítést igényel a kisebbségben élőktől is – mind a többségi, mind a kisebbségi nyelvet magas szinten kell elsajátítani, hogy elkerüljék a „kétfélnyelvűség” veszélyét.
Forrás: Buzgó Péter: Kisvilágok. Kerekasztal-beszélgetés a soknyelvűség jövőjéről és a kulturális önvédelemről. Magyar Idők, Lugas, 2016. júl. 2. 3.
Vélemény, hozzászólás?