Ámokfutás (5): Volt egyszer egy kormányprogram…

No ez az igazgató, ha már kinevezték, el is nevezte a birtokát „Manysi”-nak. aztán tett-vett tovább, forgott az örökségben. Azaz csak tett volna, ha azt a híres kaczagányát mindjárt az elején képletesen szegre nem akasztotta volna. Ha meg szegre nem akasztotta volna, a mesém is tovább tartott volna.Na de… nem addig a! Hallom ám, erőst hallani szeretnétek, miféle programja volt annak a híres intézetnek. Elmondom én szépen, betűről-betűre, ahogy harmadfél éve leírva vagyon. És ebben biz szemernyi mese sincs. (A kormányrendelethez illesztett dőlt betűs részek a mi kommentárjaink.)
 

A rögös nyelvstratégiai utakhoz terepjáróra van szükség. Ebben születhet meg a stratégia, mondjuk Budapest és Szomor között. (A kép illusztráció.)

A Kormány 55/2014. (III. 4.) Korm. rendelete a Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrehozásáról

[…]
 
2. Az Intézet feladatai

4. § (1) Az Intézet feladatai:

1. középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szakmai felügyelete, – ez lenne a dolog alfája és omegája, a magyar nyelv összehangolt fejlesztési keretterve;

2. a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, kultúránk egészével való összefüggésének kutatása és annak eredményének alkalmazása a közoktatásban, illetve nyelvi adattárak fejlesztésének ösztönzése, – legyenek gyermek- és tanulóbarát nyelvtankönyvek és szótárak, és mondhatnánk azt is, jó lenne, ha a magyar kultúra egésze érdekében folyamatosan lennének kitűnő és naprakész szótáraink nyomtatva és a világhálón is;

3. a nyelvszerkezeti és a nyelvhasználati kutatások terén a különböző szaknyelvek (terminológiák) tudatos fejlesztésének koordinálása, a határon túli és az anyaországi magyar nyelvű terminológia összehasonlító kutatása, összehasonlító terminológiai szótárak összeállítása, – terminológia nélkül nincs művelt nyelv, fokozatos terminológiai önfeladás és erodálódás helyett a szaknyelvi terminológiák reneszánszára van szükség, minden magyar viszonylatban;

4. az infotechnológia területén a magyar nyelvű adatbázisok támogatási elveinek kidolgozásában és koordinálásában való részvétel, – ugye mindenki tudja, hány és hány száz, sőt ezer gyatra nyelvi színvonalú szoftvert használunk a mindennapokban! Cseppet sem mindegy, a felnövekvő felhasználói nemzedékek milyen szoftvereken nőnek fel nyelvileg, és ez csak egyetlen szelete az infotechnológiai koordináció feladatkörének;

5. szakértői állásfoglalások készítése nyelvpolitikai kérdésekben a közigazgatás és a közmédia részére, – ezen nincs mit magyarázni;

6. az új tudományos közelítések vizsgálata, nyelvészdoktoranduszok foglalkoztatása ösztöndíjas pályázati és megbízási rendszerben, – régi-új szempontokra, friss ötletekre és friss tudóspalántákra mindig szükség van;

7. új magyar nyelvi tankönyvprogram nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása, különösen gyermekbarát, az otthonról hozott anyanyelvi készségeket fejlesztő általános iskolai nyelvtankönyvek szakmai alapvetése, kidolgozásának összehangolása kultúránk egységes szövetével, – kevés nagyobb kihasználatlan nyelvfejlesztési lehetőség van, mint 8–12 közoktatási év jórészt veszendőbe menő nyelvtanórái, pedig az anyanyelvoktatás, a nyelvtanóra igenis lehetne színes, szép, és kedvelt dolog;

8. a nyelvi gazdagság megőrzése, különös tekintettel a magyar nyelvjárásokra és a rétegnyelvekre, – csak az a nyelv lehet hosszú távon fejlődőképes és gazdag, mely éltető forrásait ugyanúgy vigyázza, mint a források táplálta életet;

9. nyelvi kisebbségvédelem, kiemelten a magyar szórványok, határon túli nyelvváltozatok helyzetének vizsgálata, – nem mindegy hány magyar él majd a Kárpát-medencében 10, 20 vagy éppen 50 év múlva;

10. nyelvstratégiai külkapcsolatok ápolása, különösen a kisebbségben élő nyelvrokon népekkel, – az észt és a finn nyelvstratégiai modell példaértékű Európában, a kisebbségben élő nyelvrokon népek nyelve pedig sok szempontból érték lehetne mindannyiunk számára;

11. a magyar nyelvi értékvesztéssel szemben irányelvek kidolgozása a Kormány számára, felhasználva a sikeres, modern európai nyelvpolitikai – észt, lengyel, finn és izlandi – modellek tapasztalatait, – ehhez sem kell semmit hozzátenni;

12. az 1–11. pontokban foglalt feladatok ellátásával összefüggő, valamint egyes kiemelt feladatokhoz kapcsolódó konferenciák szervezése, – ennyi fontos kérdéshez együttgondolkodásra, olykor több napos tematikus együttgondolkodásra van szükség egy-egy rokonterület szakemberei közt;

13. szakmai és nemzetközi kerekasztal megbeszélések, nyári kurzusok és – kiemelten határon túli magyaroknak, finnugor kisebbségnek – nyári egyetemek szervezése, nyelvi kulturális napok társszervezése az adott feladathoz szükséges körben együttműködve az illetékes hazai és Kárpát-medencei szervekkel, szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel – itt aztán mindenkinek jut feladat, ahogy a korábbi pontokban is.
 

Szépreményű keret ez. Talán túl szép is, sok évtizedre való a szögre akasztott kaczagány mellől szemlélve. A tennivalókat a valóság írta, mégis talán mesének tűnt az egész. Egy jóságos tündérre vártak tán, vagy egy királyfi csókjára, mígnem elszenderedtek. Így hát mindmáig mese maradt, hogy ebből az egészből bármi, hacsak egy kicsinyke is, megvalósuljon…

Akkor hát tényleg itt a vége, fussunk el véle?