lyuk, luk

2016. 09. 10.

Huszonéve pedagógus vagyok és van egy számomra értelmezhetetlen szó, ez a „luk”. Tanítóként „lyuk, lyukas, lyukaszt”, stb. formában tanítom a szavakat, ám a gyerekek mindenütt azt hallják és így is használják, hogy „luk, lukas, lukaszt”. Szélmalomharcnak érzem, mert azért sem hajlandóak a szavakat „lyuk, lyukas, lyukaszt”, stb.-ként használni, még írásban sem. Hogy az „ly” cikivé vált vagy kikopott a nyelv változásai során, nem tudom, csak azt, hogy én használom szóban és írásban is a „ly”-t a „lyuk, lyukas, lyukaszt”, stb. szavaknál. A kérdéseim pedig a kérdéses szavakkal kapcsolatban: mindkét változat használata helyes? Mennyire számít szélmalomharcnak az általam annak megélt „l-ly”-harc? Érdemes-e harcolni, vagy a nyelvi változások „túlnőttek rajtam” és törődjek bele: eltűnőben a „ly” és vele együtt a „lyuk, lyukas, lyukaszt”, stb. szavak.

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a lyuk a köznyelvi ejtés, a luk változatot népiesnek minősíti. A tanítványaival való eltérés oka a két nyelvváltozat, az, amit Ön beszél meg az, melyet a tanítványai. Azt érdemes megértetni a diákokkal, hogy vannak más nyelvváltozatok is, mint amit ők használnak.
(DÉ)
vissza a főoldalra