utónevek és becézés

Vajon miért van az a nyelvünkben, hogy bizonyos keresztneveket a napi használatban szinte mindig becézünk, míg másokat meg ritkábban?

Tehát pl. ritkán nevezünk valakit Katalinnak, Györgynek vagy Lászlónak, jellemzően Katit, Gyurit, Lacit használunk. Míg más neveknél nem élünk ennyire könnyen a becézett alak használatával, pl. Balázs helyett bizalmas viszonyban mondjunk csak Balit.

A kérdésre nem ismerünk szakirodalmi választ, de a teljes név–becézett név használata szociokulturálisan is szabályozott. Ezenkívül esetleg elképzelhető fonetikai ok is (jóhangzás–kevésbé jó hangzás). Mindenesetre érdekes kutatási terület. Konkrét választ nem tudunk adni. (BG)