Nemszeretem nyelvtanórák
2016. 11. 27. 12 hozzászólásGrammatika és oktatás témakörében az utóbbi évek legnagyobb szabású konferenciája zajlott le az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Mai Magyar Nyelvi Tanszék szervezésében 2016. november 24-25-én.
Három országból 58 nyelvész érkezett, hogy megossza elmélet és gyakorlat kapcsán tapasztalatait. Mintegy 70 magyartanár előzetes regisztrációval vett részt a programon. A konferencia zárásán Balázs Géza tanszékvezető összegzett.
A zárszóban elhangzott, hogy valószínűleg nincs ideális nyelvtan, s így nem lehet tökéletes tankönyv sem; az „élvezetes nyelvtanóra” cél, de talán nem lehet mindent kreatívan tanítani; gondolni kell arra is, hogy sokféle iskola és sokféle gyerek van; elég nagy számban írni-olvasni sem tanulnak meg a gyerekek; és lebegtetve van egy nagy tananyagcsökkentés, nehogy a nyelvészek és oktatási szakemberek konszenzushiánya miatt egy határozott mozdulattal eltöröljék a teljes nyelvtanoktatást. Valószínűleg még népszerű is lenne. Van példa is rá a világban.
A konferencia előadásinak kivonata megtekinthető az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék honlapján. A konferencia válogatott anyaga tanulmánykötetben jelenik meg 2017 folyamán. A konferenciát támogatta az Nemzeti Kulturális Alap.
- Az elméleti megközelítésekben kiütéssel győzött a funkcionális kognitív nyelvészet. A hagyományos, klasszikus grammatika is tartja magát, a generatív grammatika nem tudott hadállásokat szerezni.- Középpontba kerül a nyelvi tény. A forma-funkció kettőssége csaknem valamennyi elméletet jellemzi, a funkció erősödőben van.
- Többen foglalkoztak a mondatelemzés kérdéseivel: történeti, strukturális szempontból, valamint egy kutató bemutatta a magyar mondat „viszonyhálózati” modelljét.
- A gyakorlati (oktatási) megközelítésekben sokan kiemelték, hogy „nem érdekes a nyelvtanóra”, két előadás is igyekezett ezt megfordítani: A nyelvtan életre keltése, Szerethető grammatikaoktatás. Kedvelt kifejezés volt: kutatásalapú pedagógia.
- Elhangzott, hogy nincs elmélet, szemlélet nélküli oktatás, de milyen elméletet, szemléletet vallanak a magyartanárok?
- A nyelvről szóló ismeretek helyett inkább nyelvhasználati ismereteket tartanának jobban.
- Angliában a 60-as években a közoktatásból kiiktatták a nyelvtant – most a tanárokat visszaküldik az egyetemekre nyelvtant tanulni.
- Romániában a magyar nyelvű nyelvtanoktatásban megvalósulni látszik a nyelvészek-tanárok elvárása: alacsonyabb szinten nincs nyelvtan, felfedeztető (kutató) módszerrel tanítanak, nem szabad nyelvtani terminusokat tanítani, mondani… Nem egyértelmű a siker.
- Az előadásokban erős kritikával illették a meglévő nyelvtankönyvek szemléleti és terminológiai hibáit.
A zárszóban elhangzott, hogy valószínűleg nincs ideális nyelvtan, s így nem lehet tökéletes tankönyv sem; az „élvezetes nyelvtanóra” cél, de talán nem lehet mindent kreatívan tanítani; gondolni kell arra is, hogy sokféle iskola és sokféle gyerek van; elég nagy számban írni-olvasni sem tanulnak meg a gyerekek; és lebegtetve van egy nagy tananyagcsökkentés, nehogy a nyelvészek és oktatási szakemberek konszenzushiánya miatt egy határozott mozdulattal eltöröljék a teljes nyelvtanoktatást. Valószínűleg még népszerű is lenne. Van példa is rá a világban.
A konferencia előadásinak kivonata megtekinthető az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék honlapján. A konferencia válogatott anyaga tanulmánykötetben jelenik meg 2017 folyamán. A konferenciát támogatta az Nemzeti Kulturális Alap.
(Manyszi kép és infó)
12 hozzászólás
Nagyon sajnálom, hogy lemaradtam. Miért nem csapnak nagyobb hírverést, ha ennyire fontos kérdésekről (nyelvtanoktatás) tartanak konferenciát?
Jó volna, ha egy ilyen konferencia után az előadások/beszélgetések hanganyagát le lehetne tölteni/meg lehetne hallgatni.
Félő, hogy késő lesz a konferenciaanyag 2017-ben való megjelenése. Nem lehetne ezt a tudósítást kiegészíteni és itt közzétenni az álláspontokat? A magyartanárok egy része nagyon vár már egy tisztázó megbeszélést
Én nagyon nem szerettem a nyelvtanórát, igaz a fizikát és matekot sem. Lehet, hogy ez rendszerfüggetlen.
Lennének további fényképek? Érdekelne!
A „Nemszeretem nyelvtanórák” előadásaira sajnos nem tudtam elmenni, így csak az e-nyelven és absztraktokból tudok némiképp tájékozódni.
A véleményem: rosszak a tankönyvek, rossz a tananyag kiválasztása és elosztása, hülyék és neveletlenek a gyerekek, a köznevelésben a tanár az utolsó a tanuló az utolsó előtti.
Emellett azt gondolom minden nyelvtanórán (más órákon is) van egy tanár, akin sok minden múlik. Lehet úgy nyelvtant tanítani, hogy szeressék és tudják a tanulók (saját tapasztalat). A minap beszéltem 5. osztályos, volt tanítványaimmal, kérdezés nélkül elmondták, már nem szeretik a nyelvtant. Oldalakon keresztül írják a megtanulandó anyagot (szabályt?) a füzetbe, majd sorba kapják az egyeseket, mert nem tudják (vagy nem akarják) megtanulni. Úgy érzem 4 évi munkám semmivé vált… Nálam sem volt mindenki ötös, a jó jegyért elég sokat követeltem, az órák nagyobb részét nem a játékos feladatok tették ki.
Az egyéb problémák mellett a tanításra alkalmatlan pedagógus (elég sok van belőlük) is súlyosbító tényező a nemszeretem nyelvtanórákon.
Kértem az osztályfőnököket írják össze osztályaikban ki milyen tantárgyból áll bukásra. A felső tagozaton legtöbben magyar nyelvből és magyar irodalomból, osztályonként 3-5 tanuló. A kolléganő hosszasan sorolja a kifogásokat: kevés az óra, érdektelenek a gyerekek, nem tanulnak…Biztos, hogy minden okolható a rossz eredményért csak egyedül a tanár nem?
Azt látjuk, hogy a „normál” iskolákban az anyanyelvi neveléssel, a nyelvtantanítással óriási gondok vannak, de mi a helyzet az alternatív iskolákban? Ez a téma most engem eléggé foglalkoztat.
Mi lenne, ha csak szeretem-dolgok lennének a világban?
Koncz Emőkének: És mi lenne, ha csak nemszeretem dolgok lennének?
Dunát lehet rekeszteni azokkal a fölmérésekkel, melyek megállapították, hogy a legútáltabb tantárgy a középiskolákban a magyar nyelvtan. Senki se cáfolta a szomorú eredményt, sőt, ha ilyemi előfordulhatnak, akkor anyanyelvünk ápolása és építése végett alapított Akadémiánk Széchenyi István szellemében menten kiásná a baj gyökerét, s ha nem is tűzre, de ad acta tenné. Vagy tévedek?
Egy valóban elszánt nyelvstratéga elkezdené kutatni teljes erejével, majd ha meglelné a baj gyökerét, megírná azt a nyelvtant, amelyet nem útálnak a gyerekek, sőt, a tanáraik sem!
Nem rinyálni kell, hanem tanítani. 40-50 éve 50 oldalas, nem színes, nem rajzos, nem feladatlapos tankönyvből meg tudtuk tanulni a nyelvtant.