megengedő mondatok

2017. 02. 11.

Ebben a két mondatban mi az utalószó, s milyen alárendelés? Az világos, hogy sajátos jelentéstartalmú (megengedő) a mellékmondat: Próbálod lekötni a figyelmét, jóllehet kevés sikerrel. Gábor szóba állna Judittal, jóllehet kevés sikerrel.

A Magyar grammatika (2000) az efféle mondatokat az olyan sajátos jelentéstartalmú mondatok közé sorolja, amelyek a mondatrészkifejtéstől elszakadtak. Így ír: “A megengedő mondatokat köti a legkevesebb szál a mondatrészkifejtéshez. Ez a mondattípus a sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok közül szemantikailag és szintaktikailag is a legbonyolultabb csoport. (…) A bonyolultság gyökere ennek a mondattípusnak a kialakulási sajátságaiban, jelentésviszonyainak heterogenitásában van. A megengedés többnyire fonák okságot fejez ki, s mint ilyen tagja az oksági viszonyt különféle grammatikai formákban megvalósító csoportnak. A megengedés tartalmi viszonyai a megszorító utótagú ellentétes mellérendelésnek felelnek meg” (520. o.). Ezért nincs benne utalószó.
(MK)
vissza a főoldalra