Közéleti kifejezések (2): Demagóg, demagógia

A közéletben gyakori jelző a politikai ellenfélre: demagóg, amit pedig mond vagy tesz az: demagógia.

A demagóg kijelentés vagy a demagógia jelentése: tetszetős, ám hazug ígérgetés; vagy: valaki, valami ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés. A demagóg korábbi magyar megnevezése: népámító, népbolondító, népcsaló. A régi Görögországban demagóg jelzővel azokat a tekintélyes és jó szónokokat illették, akik a nép érdekeinek szószólói voltak; a 20. században azonban a demagóg a nép félrevezetőjét jelenti. A szó görög eredetű, a demos (nép) és az agógein (vezet) szavakból van összetéve. Jelzős szerkezetekben is előfordul: szociális, faji, osztálydemagógia. A demagógia gyakori nyelvi eszköze a felelőtlen ígérgetés (pl. ingyen igénybe vehető szolgáltatások, plusz juttatások), valamint az összehasonlíthatatlan jelenségek párhuzamba állítása („ünneplésre van pénz, de egészségügyre nem”). Illyés Gyula a Nyugatban (1937/5.) ezt írta a demagógiáról: „Abból, hogy egy ország szellemi hangadói évente hányszor használják a demagógia szót, pontosan meg lehet állapítani, hogy milyen mértékben tartják műveletlennek azokat, akikhez szólnak.” A mai politikai szlengben olykor tréfásan eltorzítva használják Ady jeles verssorát: Góg és Demagóg fia vagyok én…