7. Íjjaj, úgy élvezem én a strandot…

Minden este, pontban 19.42-kor felhangzik a strandon a Pancsoló kislány.

„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő / Az ember strandra jár, mert azért van itt ő / Míg anyu öltözik, az apu ideges / Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”. Zugló 1989-ben elkészült strandját nemrég kibővítették, téliesítették, termálfürdővel, szaunákkal (közte geotermikus szaunával; ez olyasmi, hogy a falból folyik az ásványi anyagokat kiválasztó 65 fokos víz). Parkoló is épült, kánikulában 10 órakor már tele van. Kedves hang köszönti a vendégeket, felhívja a figyelmet arra, hogy dohányozni csak…, a gyermekmedencét csak…, a büfékben fizetni pedig csak úgynevezett „festipay” kártyával lehet.

A strandok éjszakáján 23.42-kor is megszólalt: „Íjjaj, úgy élvezem én a strandot, / Ottan annyira szép és jó, / Annyi vicceset látok, hallok, / És még bambi is kapható.” Én reggelente úszom egyet (van úszójegy), s hallom, amint két matróna ajkbiggyesztve megjegyzi: „Nagyon rossz lehet itt lakni a strand közelében”. Én itt lakom, nem szóltam. Ablakomból a csodás, gondozott park látszik, boldog emberek, családok, gyerekek, és 20 órakor ráborul a környékre a csend, és mindent eláraszt a strand óriási füves területéről áradó friss levegő. „A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek, / És van homokozó, és labdázni lehet, / Csak azt nem értem én, sok néni mért visít, / Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik.” (Zene: Berki Géza, szöveg: Brand István, átdolgozó: Orbán Tamás.)

(Szöveg és kép: BG)