10. A madarakról

A madármentők – jó emberek.

A Zemplénben is sokszor találnak fészekből kiesett, gyámoltalan madarakat. Gécziné Nagy Mária, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum munkatársa és férje szabad idejükben madármentők: hozzájuk viszik a környéken talált, magatehetetlen kismadarakat, például a képen látható kis baglyot is. Családi házuk udvarán található röpdéjükben gondozzák, fölnevelik, majd pedig többnyire a Hortobágyi Nemzeti Parkban szabadon engedik őket.

A madarak helyes gondozására, odafigyelésre tanítják a környék fiataljait is, akik sok-sok órát töltenek el náluk, ezzel is megtanulva azt, hogy mi, emberek felelősek vagyunk nemcsak egymásért, de környezetünkért, így a madarakért is. Mindig éreztem, de most már személyes tapasztalat alapján tudom is, akik az állatvilág talán leggyámoltalanabb kis állatait, a hangjukkal csodára képes madarakat pátyolgatják, nagyon jó emberek. Nemhiába volt korábban az oktatás része a madárodú-készítés, a madármegfigyelés – más emberré válik az, aki odafigyel ezekre a kis teremtményekre. Szent Ferenc egyik szép legendája a madaraknak szóló prédikáció: „Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: – inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent. Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon: – mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a Szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.”

(Szöveg és kép: BG)