16. A terjedő rossz…

2017. 10. 09. 2 hozzászólás

Magyarországon minden, mindig rossz.

A rosszról választékosan és gazdagon tudunk beszélni. Például az időjárás. Egy rádiós műsorban:  „Tegnap jégeső söpört végig az ország keleti részén. A károk felmérése még tart. Vajon milyen idő lesz holnap. Holnaptól nagy melegtől szenvedhetünk…” Tehát rossz a jégeső, persze, hogy rossz, és az is rossz, ha kisüt a nap…  Hartay Csaba költő így karikírozza az időjárás-jelentést: „Meteorológia régen: – enyhülés várható, zivatarokkal. Meteorológia most: – narancs-vörös-terror riasztás, erős UV-sugárzással, jelentős mennyiség, széllökések, senki ne menjen, senki ne jöjjön, évszázadok óta nem volt, évezredekig nem lesz, döbbenetes videó jégesőről, károk, elöntötte, kiöntötte, elpusztította, kidöntötte, elsöpörte. Éves csapadékmennyiség egy perc alatt. Két részre szakad az ország. Brutális, hatalmas, drámai felhőszakadás”.




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar letargia: „Mondd, hol vegyek telket a házamnak? Teljesen mindegy: hegytetőn villám csap bele, hegyoldalban földcsuszamlás dönti romba, völgyben elmossa az ár, síkságon a talajvíz okoz kárt”.


A minden rossz egy viccben:  Két régi barát összefut az utcán. Egyikőjük nagyon rossz bőrben van, sápadt, beesett az arca, és szomorú a tekintete. – Mi van veled? Úgy nézel ki, mint aki az egész világ terhét hordja a hátán. – mondja a haverja. – Jaj, ne is kérdezd! Úgy kezdődött, hogy három hete meghalt a bácsikám, és rám hagyott tízezer dollárt. – Szomorúan hallom a hírt. De akkor most gazdag vagy, haver! – Várj, még nem fejeztem be. Két hete elhunyt egy unokabátyám, akit nem is ismertem, és kiderült, hogy örököltem tőle húszezret. – Akkor nincs okod panaszra! – Ez még mind semmi. A múlt héten meg a nagyapám halt meg, és örököltem még majdnem százezret. – Hihetetlen! Most már igazán nem értem, akkor mi a problémád. – Hát, ezen a héten meg semmi.


Vörösmarty Mihály Az átok című versében a magyar ború okát egy átoknak tulajdonítja:
„Férfiak!” így szólott Pannon vészistene hajdan, / Boldog földet adok, víjjatok érte, ha kell.”

S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte, / S véresen a diadalt végre kivítta magyar.

Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld / Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt.

A pesszimizmus legteljesebb sűrítményét Ady Endre Négy-öt magyar összehajol című versében találjuk:
Itt valahol, ott valahol, / Esett, szép, szomorú fejekkel / Négy-öt magyar összehajol

S kicsordul gúnyos fájdalmukból / Egy ifjú-ősi könny, magyar könny: / Miért is?

És utána, mint a zápor, / Jön a többi könny: / Miért is, miért is, miért is?

S nincs vége könnynek és miértnek. / Fölöttük hahota köszön, / Hahotája, akik nem értnek

S akik sohase kérdik s kérdték: / Miért is?

És csöpög a könny: / Miért is, miért is, miért is? / És hömpölyög fönt a hahota, / Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen / Nyílnék meg az Ég, / Ahol csak Ég és okos üdvösség van.

S itt nem elég. / Itt nem kell, csak a könny / S itt valahol, ott valahol,

Esett, szép, szomorú fejekkel / Négy-öt magyar összehajol. / Miért is, miért is, miért is?

Egyetlen pillanat alatt képesek vagyunk a hangulatunkat megfordítani. Hogy vagy? Jól. Bővebben? Nem jól.

Ezt kell most megfordítani!

(Lásd Boldog Magyarország 17. rész!)

 

(Kép és szöveg: BG)

2 hozzászólás

#1 Kolos 2017.10.09.10:46:15

Szomorúság mindenütt

#2 M. J. 2017.10.09.18:15:31

Hrabal a Táncórákban azt írta: a világ közvéleményét idióták és korhelyek irányítják. Talán a hazai közvélemény sem élvez védettséget ezzel a trenddel szemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra