16. A terjedő rossz…

Magyarországon minden, mindig rossz.

A rosszról választékosan és gazdagon tudunk beszélni. Például az időjárás. Egy rádiós műsorban:  „Tegnap jégeső söpört végig az ország keleti részén. A károk felmérése még tart. Vajon milyen idő lesz holnap. Holnaptól nagy melegtől szenvedhetünk…” Tehát rossz a jégeső, persze, hogy rossz, és az is rossz, ha kisüt a nap…  Hartay Csaba költő így karikírozza az időjárás-jelentést: „Meteorológia régen: – enyhülés várható, zivatarokkal. Meteorológia most: – narancs-vörös-terror riasztás, erős UV-sugárzással, jelentős mennyiség, széllökések, senki ne menjen, senki ne jöjjön, évszázadok óta nem volt, évezredekig nem lesz, döbbenetes videó jégesőről, károk, elöntötte, kiöntötte, elpusztította, kidöntötte, elsöpörte. Éves csapadékmennyiség egy perc alatt. Két részre szakad az ország. Brutális, hatalmas, drámai felhőszakadás”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar letargia: „Mondd, hol vegyek telket a házamnak? Teljesen mindegy: hegytetőn villám csap bele, hegyoldalban földcsuszamlás dönti romba, völgyben elmossa az ár, síkságon a talajvíz okoz kárt”.

A minden rossz egy viccben:  Két régi barát összefut az utcán. Egyikőjük nagyon rossz bőrben van, sápadt, beesett az arca, és szomorú a tekintete. – Mi van veled? Úgy nézel ki, mint aki az egész világ terhét hordja a hátán. – mondja a haverja. – Jaj, ne is kérdezd! Úgy kezdődött, hogy három hete meghalt a bácsikám, és rám hagyott tízezer dollárt. – Szomorúan hallom a hírt. De akkor most gazdag vagy, haver! – Várj, még nem fejeztem be. Két hete elhunyt egy unokabátyám, akit nem is ismertem, és kiderült, hogy örököltem tőle húszezret. – Akkor nincs okod panaszra! – Ez még mind semmi. A múlt héten meg a nagyapám halt meg, és örököltem még majdnem százezret. – Hihetetlen! Most már igazán nem értem, akkor mi a problémád. – Hát, ezen a héten meg semmi.

Vörösmarty Mihály Az átok című versében a magyar ború okát egy átoknak tulajdonítja:



A pesszimizmus legteljesebb sűrítményét Ady Endre Négy-öt magyar összehajol című versében találjuk:











(Lásd Boldog Magyarország 17. rész!)

 

(Kép és szöveg: BG)